A kérdés
Kedves Pszichológus! Én 17 éves fiú vagyok. Gyerekként pszichodrámára jártam mivel befordul voltam. Sokat segíttet viszont most tinédzserkorban vissza tért "erősebben". Régen féltem barátkozni most attól félek hogy mit gondolnak rólam főleg haveroknál (közeli barátok kivétel) hogy megfeleljek az iskolában kialakult elvárásoknak. Az idősorán anyámmal való kapcsolat is elhidegült félek elmondani neki hogy segítségre van szükségem. A nyári szünet miatt már mikor ki menyék sétálni megjelenik a pánikrohamra utaló jelek(enyhe légszomj/hányinger). Azért merem ezt leírni most mert az internet anonimitása miatt és a betegség tudat miatt.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ebben az életkorban a legtöbb fiatalt erősen foglalkoztatja az, hogy mások mit gondolnak róla. A külső környezet és személyek visszajelzései fontosak az alakuló énkép miatt. Az énkép adja személyiségünk szilárdságát. Minden vélt vagy valós "támadással" szemben védjük énképünket, mert a stabilitásunkat szeretnénk megőrízni. Éppen azért tölti el szorongással az embert, ha mások előtt kell megmutatnia magát, mert attól tart, hogy nehezen elviselhető visszajelzést fog kapni. Szerencsére ez az esetek többségében nincs így, de azért még gondolhat rá az ember! Valamilyen mértékben mindenki szorong a megmérettetéstől, mások figyelmének a központjába kerüléstől - még azok is akiknek lételemük a szereplés. Az előrevetített kudarc fantázia eredményezi a helyzetek elkerülését, melyet a viselkedésben introvertáltságként észlelünk. Javaslom, hogy ne titkolja a nehézségeit, vegye ezt bizonyos fokig természetes jelenségnek! Bátran ossza meg gondolatait, érzéseit családtagjaival, barátaival! Higgye el megértéssel fogadják majd! Továbbá ezúton is gyakorolhatja azt, hogyan kell másokkal megosztania azokat az érzéseket, melyeket legszívesebben elrejtene mások elől. A pszichodráma csoport vagy önismereti csoport továbbra is jó terepnek tűnik önmaga kipróbálásához. Sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Szabó Anna klinikai szakpszichológus