Sosem volt ilyen nehéz!

A kérdés

Üdvözlöm!Az én problémám kissé egyedi és megpróbálom röviden leírni.Nem rég vége lett egy kapcsolatomnak amit egyszerűen nem tudok feldolgozni.Boldogok voltunk mind ketten mindig meg tudtunk beszélni mindent de az utóbbi időben nagyon sok vitánk volt.Terhes volt a barátnőm ami nagyon megváltoztatott mindent.Szerettük egymást de az ő szeretete más lett.Uralkodni akart rajtam.Megtiltotta a barátaimmal való beszélgetést és minden olyat amit ő nem látott jónak.Sosem léptem félre és ő volt a fontos ezért ezt még el tudtam nézni.Majd a kérései felém parancsok lettek ami már aggasztott mert nem így kellett volna lennie.Ha nem úgy történtek a dolgok ahogy ő szerette volna akkor szó szerint mint egy kutyát kezelt engem.Tekintettel a kisbabára próbáltam más írányba terelni őt de nem sikerült.Ki készültem idegileg és a baba érdekében hoztam egy döntést hogy egy két hétig legyünk külön hogy ne legyenek viták.Sajnos ez is vitát szült és így a 3 hónapos kisbaba sem maradt életben.Sajnos meg kellett műteni.Ezen nem bírok túl lépni azóta sem mert a távolság és anyagi helyzetem miatt nem tudtam mellette lenni ezen idő alatt.Egy kis idő el telt és megbeszéltünk mindent és úgy láttam hogy a külön lét jót tett velünk.Nem voltak viták és készen álltunk folytatni.Vagyis így hittem.Vele sok barátja foglalkozott mindig és egy hétvégén mondta hogy el megy ismerőséhez.Féltettem őt de elengedtem.Aztán vasárnap reggel volt amikor hívott és őszintén beszélt.Nem ismerősénél volt hanem megismert egy srácot akivel minden nap beszélgetett így el ment hozzá.Azon a szombaton nála volt és össze is jöttek ők ketten.Ez volt az a pont amikor össze omlottam.A kisbabánk elvesztése után 2 héttel el vesztettem őt is akit annyira szeretek.Azóta sem vagyok nyugodt.Mit lehet tenni ilyen helyzetben?