A kérdés
sehol sem tartok. dolgozom...de nem vagyok oda érte...nem hiszek semmiben...kivéve talán hogy ez az egész élet illúzió. lassan a fél életem eltelt...de nem vagyok boldog....nem voltam még szerelmes se...nem tudok közel engedni senkit...ha valaki próbálkozik menekülök...gyakorlatilag csak várom a halált. egyedüllét és magány...csak én és a világ. hol itt az értelem ...a cél...a kifejezés? mi történik...és főleg minek? mindenki csinálja valahogy...és végülis én is...de...úgy tűnik csak azért hogy csináljunk valamit...ösztönszerű...illetve én még ösztönből se....üresen...a sugallatokat se követve...valami visszatart...valami itt tart...a semmiben. figyelek....várok...lapulok mint egy reszketű kis mezei pocok a fűben nehogy a sólyom elkapja.a pillanat ...persze...néha jó...mély levegőt venni jó...ebben a testben néha mozogni vagy nem mozogni jó...nagy ritkán a gondolatok is képesek nyugalomba ringatni...de valami akkor se stimmel...ez így nem teljes...és vajon lehet-e az egyáltalán?...nyilván hihetjük...mindenki hiheti egyénileg. mintha mindenki aki szerelmes vagy kapcsolatban van bárkivel...vagy csak egy kis időre is átadja magát valaki másnak....menekülne a valóság elől...ami az egyedüllét és a halál.és utána....pff...ebbe bele se kezdek. az éjszaka most is csendes....csak a tücskök nem. ülök...vagyok...figyelek...holnap jobb lesz talán...A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Az élet „nagy kérdéseire” keresi a választ, melyekről inkább csak beszélgetni, eszmét cserélni lehet. Minden ember szeretné valamilyen módon értelmesnek látni saját létét, ez természetes. A válaszok különbözőek, ahogy az emberek is. Van, aki mások segítésében, van, aki a szerelemben, ismét mások a munkában, a családban, a karrierben, vagy éppen a spiritualizmusban találják meg az „élet értelmét”. A legfontosabb az, hogy valami cél lebegjen az ember előtt, mert a céltalanság rombol. Az Ön esetében én ezt látom a legfőbb problémának. Szavai alapján legalábbis lehangolt, de eléggé valószínű, hogy inkább depresszióról van szó. Feltehetőleg számtalan út áll Ön előtt, bár elképzelhető, hogy ezt most nem látja. Ha úgy érzi, hogy problémája, elakadása olyan mértékű, hogy szakember segítségére van szüksége, akkor bátran válasszon Önnek rokonszenves pszichológust. Sokszor egy pici lökés is elegendő, hogy az ember átbillenjen a holtponton, szóval semmiképp ne adja fel! Üdvözlettel: Thiery HenrietteKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
