A kérdés
megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van....A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ha volt kérdése ? :) ebben nem vagyok biztos, de ha már írt, pár mondatban reagálok. Teljesen igaza van! Más munkáját végezni, más helyett élni és felelősséget vállalni, tényleg reménytelen és kilátástalan helyzet. Jó, hogy nem írt nevet, mert lehet, hogy amit érez, nem is a saját érzései, úgy értem, lehet, hogy nem csak Ön érez a környezetében tehetetlenséget, reménytelenséget - elegem van érzést, a nap 24 órájában. Szerintem az a jó hír van, hogy ez az állapot a legideálisabb a változásra! Mikor azt érzi valaki, hogy elegem van, nem bírom tovább. itt lehet hozni egy döntést, hogy merre tovább, és az már mindenkinek a saját felelős döntése. Ha mostanában ezek az érzései vannak, amiket leírt, ezek a kérdések merülhetnek fel: ki helyett takarít? ki választja a mocskot, a rendetlenséget? Kinek a szemetét takarítja? Hová helyezi saját magát a sorban? Kinek fontos az, hogy Ön hogy érzi magát? Saját magának fontos-e, hogy Ön hogyan érzi magát? Ki tehet arról, ami körülveszi? És mindezek a kérdések természetesen nem csak a konkrét szinten érvényesek, üdvözlettel: Holló MelindaKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
