A kérdés
Régen, vagy 9 éve kialakult egy barátság köztem és egy lány között, úgy, hogy neki közben lett valakije. A lány viszont nem érezte jól magát azzal a barátjával, lógott a levegőben a szakításuk. Eközben elkezdtünk amolyan flörtölgetésbe, de semmi komolyabb, s lám én beleszerettem a lányba. Közben megtörtént amire én vártam, ő meg nem, szakítottak. de ettől kezdve én baráti kategória maradtam. Tudta, hogy szeretem, és szeretnék vele összejönni, de ő elzárkózott ettől, és hajtogatta, hogy barátként tekint rám, közben kiderült, még a kezdet kezdetén, amikor megismertük egymást össze akart velem jönni (minden bizonnyal én nem vettem észre). Ez eddig rendben is van, Majd a szakítás után nem sokkal összejött egy másik sráccal és még attól kezdve még vagy pár hónapig kellő távolság betartásával szóba-szóba elegyedtem vele közönyösen, de utána a mai napig egy szót se beszéltünk. A következő egy évben pár alkalommal kaptam üzenetet tőle, hogy fontos vagyok neki, meg hiányzom neki, de én ezekre sosem válaszoltam, és az üzenetek elmaradtak. No mindegy is én közben kihevertem a szerelmi bánatom és teljesen más országrészre kerültem, ő meg jó 6 év kapcsolat után mostanában szakított a párjával (ezt a mai internetes közösségi oldalakon akaratlanul is megtudja az ember-én is egy felugró ablakon kaptam értesítést, hogy változtatott a profilján, én meg rákattintottam). Nekem mindeközben komolyabb kapcsolatom nem volt, még szerelmes sem lettem senkibe. A közeljövőben ismét az ő lakóhelye közelében fogok tartózkodni, érdemes esetleg felvenni vele a kapcsolatot, mert szerettem vele mindenhogy lenni, viszont bennem mélyen még motoszkálnak az emlékek és az érzések, és rettegek a csalódástól. Abban biztos vagyok, hogy hirtelen jól esne a találkozás neki is, de lehet kifullad az egész egy közönyös beszédben. Esetleg komolyabb kapcsolat ki tudna-e alakulni, olyan amilyen korábban nem? Sok minden akkoriban elvarratlanul maradt. Bennem a belé vetett bizalmam szűnt meg teljesen akkoriban. viszont számomra mindig is csodálatos volt mind testben, mind lélekben. Akkoriban tudtam, hogy valami több is volt közöttünk mint barátság, de valahogy, talán a társasága hatására én végül kimaradtam a képből -így érzem így utólag. Érdemes-e egy ilyen jellegű ismeretséget feleleveniteni? Válaszát köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Az élet sokféle forgatókönyvet tud írni, persze a mi saját közreműködésünkkel. Van amikor törvényesen elvált párok kerülnek újra oltár elé, szimpátia nélküli kapcsolatokból lesznek jól működő házasságok és ez mind azért lehetséges, mert az ember képes arra a csodára, hogy nap mint nap változzon, persze ha szeretne. Kilenc év alatt rengeteg dolog történhet, mindkét fél érhet, rájöhet dolgokra, megtanul más megküzdési stratégiákat. Egyszóval, mindennek van eshetősége. Amit a leveléből kihallok, az inkább a félelem mint gátló tényező. Egyszer régen csalódott, ehhez még hozzájött néhány újabb csalódás, szorongás, szomorúság, és talán ezek nem lettek feldolgozva, átalakítva kevésbé hátráltató érzésekbe. Talán el is ment a kedve a szerelemtől ( kilenc éve nem létesített párkapcsolatot ), ha ez ilyen fájdalmas, kiszámíthatatlan ? Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy találkozik-e eme lánnyal vagy sem, fontos lenne átvizsgálni ezeket az elakadásokat, mert különben más kapcsolatokban sem tudja majd elengedni magát, hiszen ott lebeg a garancia hiánya. Ami meg a lánnyal való beszélgetést illeti, azt gondolom ennyi üzenet, gondolkodás, marcangolás után megér egy őszinte beszélgetést, ki mit gondol az elmúlt időszakról, kinek mi a célja, ki mit szeretne, hogyan tudja azt megvalósítani, hiszen ebből is tanulna. Szerintem, rossz úgy élni, hogy rengeteg megválaszolatlan kérdéssel kezdünk új időszakokat az életünkben. Merjük azokat bátran feltenni és megkeresni rájuk a választ. Válaszolva kérdésére, sokfajta barátság lehetséges és azok is formálódhatnak idővel, nincs egyértelmű recept arra, kivel mikor leszünk barátok, viszont azt érdemes szem előtt tartani, hogy olyan kapcsolatokat ápoljunk, melyek kielégítőek a számunkra, ahol megvan a kölcsönös segítés,tisztelet, szeretet, őszinteség, ami persze néha oszcillálhat le vagy fel, de a kellő beszélgetések után mindkét fél élvezi egymás társaságát. Sok sikert kívánok, ahhoz, hogy minél felszabadultabb és őszintébb kapcsolatokat tudjon megvalósítani mint ezzel a lánnyal úgy a többi potenciális embertárssal is, aki épp az Ön társaságát keresné.Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
