A kérdés
4 éve járok pszichológushoz.A családom nem szeret, sok gondom a rossz anyja-lánya kapcsolatból indult. A pszichológusom jobban törődött velem, ahogy kellett volna egy pszichológusnak. Bevallom, kicsit anya szerepet játszott, amikor nem volt mit ennem, ételt adott. elkísért ruhát venni stb. Jó pszichológus Ő, szerintem a legjobb, de nem kellett volna ennyire törődnie velem, mert nagyon megszerettem, és most attól félek, hogy ha már nem lesz szükségem rá, akkor többet nem beszél velem. Mostanában nem úgy törődik velem, mint eddig, és hiányzik, és rosszul érzem magam, mert azt hiszem ,hogy utál, és nem akar velem foglalkozni többet. Tudom, hogy ő pszichológusom, de nekem Ő nagyon fontos lett, nagyon magányosnak érzem magam és szerintem nem lehet engem szeretni. Nem akarom ,hogy távolságtartó legyen velem, mert eddig nem volt az. Elmondjam neki ezt a dolgot? félek ,hogy nem értené meg, és hogy ha elmondanám, akkor pont ezért akarna "lekoptatni". Őszintén, mit csináljak?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Azt gondolom, félelmeit feltétlenül ossza meg a pszichológusával! A szakma alapvető szabályai és etikai elvei ellentmondanak annak, hogy egy pszichológus pont egy ilyen nehéz helyzetben „cserbenhagyja” a kliensét. Az kétségtelen, hogy az Ön által leírt kapcsolat túlmegy a kliens-pszichológus viszony keretein, ez már valóban a pótmama kategóriája. Minden terápiás kapcsolatnak van egy lezáró szakasza. A jelek szerint az Ön pszichológusa úgy látja, erre már megérett a helyzet, Ön elég stabil, és eljutott a személyiségfejlődésnek arra a szintjére, amikor nagyobb gondok nélkül tudja élni az életét, vagyis rá már nincs szükség. Bár az a mondata, miszerint „engem nem lehet szeretni”, nem erre utal. Az is lehet, hogy a pszichológusa más miatt szeretné lezárni a terápiát. Ehhez joga van, viszont a lezárás szakasza mindenképp fájdalmas, érzelmileg nagyon nehéz. Ütemét, hosszát a kliens teherbíró képességéhez kell igazítani. Mindenképp mondja meg neki, hogy Önnek ez a tempó túl gyors. A nyílt kommunikáció, mely jellemző minden érett, felnőtt személyiségek közötti kapcsolatra, ezen a téren is nagyon fontos. Bízzon benne, hogy a pszichológusa a szakmailag elvárható felelősséggel fogja kezelni a helyzetet, és figyelni fog az Ön érzéseire. Üdvözlettel: Thiery Henriette klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
