A kérdés
Üdv! 21 éves lány vagyok.Kicsit több mint egy éve van párom már együtt is lakunk.A szüleim a szomszéd városban laknak,egész közel.Mégis hiányoznak.Ez az érzés időszakosan tör rám.Néha nagyon jó minden,néha pedig azt érzem haza akarok menni.A kapcsolatomban nincs baj.Tudni kell hogy sokáig nem laktam a szüleimmel mert külföldön dolgoztak és amikor én is kiköltöztem akkor megint együtt laktunk.Ez után ismertem meg a párom.Úgy érzem hogy velük akarok még lenni és lehet hamar költöztem el.Azért érezhetem ezt mert régen nem voltunk együtt most pedig lenne lehetőség de én meg elmentem?A párom már családot tervez velem én meg legszívesebben hazamennék és a szüleimmel laknék tovább,pedig szeretem,jó a kapcsolatunk.Nem tudom mit tegyek.Hogyan tudnám ezt megoldani.Nagyon rosszul érzem magam.Ön mit gondol?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! A szülőkről való leválás, az önálló, felnőtt életvitel kialakítása az élet egyik legnagyobb feladata. Egyike a legnehezebb életszakasz-váltásoknak. Mivel szüleivel kifejezetten jó a kapcsolata, nem meglepő, hogy az önállósodás az átlagosnál nehezebben megy. Ráadásul nagyon fiatal életkorban szembesült ezzel az élethelyzettel, hiszen nem ritka, hogy a fiatal felnőttek (olykor egzisztenciális, olykor kényelmi szempontok miatt) még a harmincas éveik táján is együtt laknak a szüleikkel. Beszéljen ezekről az érzésekről a párjával is, a szüleivel is! A családalapításnak talán még nem jött el az ideje, akármennyire is jó a kapcsolatuk. Ideális esetben felnőtt, érett személyiségre van szükség ahhoz, hogy valaki szülőként megfelelően helyt tudjon állni. Természetesen az élet igen gyakran felülírja ezt, ám ha van választási lehetőség, akkor érdemes ezt figyelembe venni. Az Ön életkorában rengeteg más dolog is van, ami fontos lehet, és később esetleg megbánja majd, hogy elszalasztotta a kínálkozó lehetőségeket. Ilyen lehet például a továbbtanulás. Mielőtt végleges döntést hozna, mindenképp beszélje meg a dolgot az érintettekkel, hallgassa meg az ő szempontjaikat is. Ha nem érzi magát még felkészültnek az önálló életre (főleg pedig a családalapításra), akkor nyugodtan kérjen még időt. Ha a párja igazán szereti, és az Ön (és a kapcsolatuk) érdekeit tartja szem előtt, akkor úgyis meg fogja várni. Üdvözlettel: Thiery HenrietteKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
