A kérdés
Jó napot!Úgy érzem betelt a pohár,és nem tudok egyedül megbírkózni ezzel ami már vagy fél éve velem folyik,szóval segítséget szeretnék kérni.Egyszerűen nem tudok boldog lenni,pedig lenne rá okom,meg van mindenem amire csak szükségem van,szerető családom,barátaim akik támogatnak...Mégis úgy érzem mintha egyedül lennék,és nem értene meg senki.Fordultam már szakértői segítséghez (iskola pszichológus) de igazából csak rosszabb lett az állapotom,annyiból jó volt hogy tényleg mindent elmondhattam ami nyomta a lelkemet,de nagyon fáj a tudat hogy mennyire nem vagyok normális,és ezt tudatta is velem a pszichológus,ezért inkább nem jártam hozzá,és próbáltam egyedül megoldani,de nem megy. Olyan mintha 2 ember lennék,egyik pillanatban mindenért magamat hibáztatom,és meg akarok halni,majd rájövök hogy ez nagyon nem helyes,és ez a körforgás megy egész nap,és ki szeretnék ebből szállni.Úgy érzem nem lehetek már boldog,túl gyenge vagyok hozzá. Köszönöm,ha valaki tudna nekem segíteni.Egy hálás szív!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Fanni! Köszönjük, hogy a pszichológuskereső szakembereitől kért segítséget. Az első lépéseket elkezdte megtenni, hiszen meg tudta fogalmazni az Önben megjelenő érzéseket és a külső segítségkérés szükségét is belátta. Nem tudom pontosan, hogy milyen munkafolyamatba kezdtek bele az iskolapszichológussal, mindenesetre azt érdemes tudnia, hogy egy irányított belső munka megkezdésekor természetes módon felmerülhetnek "negatív" érzések, esetleg ellenállás, mely magának a segítő folyamatnak a része, az ember átmenetileg mégis úgy élheti meg, hogy az állapota rosszabbodott. Ugyanakkor az intézményi pszichológus nem végezhet terápiát, ezért érdemes olyan szakemberrel (pszichoterapeutával) felvennie a kapcsolatot, aki terápiás keretek között tud Önnel foglalkozni. A leírtak alapján intenzív hangulatingadozások jelentkeznek Önnél, amit olyan, a tudattalanban gyökerező érzelmi töltetek okozhatnak, melyek leggyakrabban a gyermekkorból származnak. Biztosan nem mondanám azt, hogy Ön ne lenne normális, hiszen minden emberben különböző énrészek, aspektusok alakulnak ki a gyermekkor, kamaszkor során és előfordul, hogy ezek közül egyesek szemben állnak egymással. Ezt élhetjük meg úgy, "mintha 2 ember lennénk". Úgy gondolom, hogy ha ezek a töltetek ilyen erős felhívójelleggel bírnak (fél éve jelen vannak és már eljutott odáig, hogy "ki szeretne ebből szállni"), akkor itt az idő, hogy önismereti munka útján kibékítse egymással az Önben húzódó ellentéteket és visszataláljon az egység állapotához. Ehhez egyébként a meditáció is természetes módon hozzásegítheti. Mindenképpen javaslom, hogy forduljon szakemberhez, aki támogathatja abban, hogy újból tapasztalhassa saját belső erejét és így nagyobb érzelmi kilengések nélkül tudjon működni a mindennapokban. Jelenlegi állapotában érthető, hogy nehezen tud kapcsolódni szerető családjához, barátaihoz, hiába van annak tudatában, hogy ők támogatják Önt, elmebeli tudásból nem tudunk kapcsolódni egymáshoz, csakis szívből. Ahogy a terápia előrehalad, belső világában béke lesz, megszűnik majd az egyedüllét, a "nem ért meg senki" érzete és így egyre könnyebb lesz kapcsolódnia a külvilághoz, az Önt körülvevő emberekhez is. Biztatom Önt, hogy erre az útra lépjen és sok sikert kívánok hozzá tiszta szívből!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
