A kérdés
Tegnap temettük el a férjemet, akivel 45 évig éltem az általam ismerteknél jobb kapcsolatban, sőt mióta én is nyugdíjas vagyok hiszem hogy nagyon boldog és vidám volt a házasságunk. Férem régóta betegeskedett, volt közöttük nagyon komoly is, (mandularák, amiből szerencsésen fölépült, hasi aortatágulat, aminek műtétjére most vártunk) de inkább a korával járó bajok voltak. Váratlan rosszullét miatt került be a klinikára, egy hajnalon, aznap éjjel újra kellett éleszteni, ami nem sikerült. Az első 72 óra után nagyon kíméletesen, de tökéletesen érthetően mindent elmagyaráztak a szakemberek... Ezután még két hétig élt kómában(?) A józan eszünk fölfogta a valóságot (három gyerekünk van) ennek ellenére mindennap fölváltva mellette voltunk, beszélgettünk vele, szeretgettük, szóval csodát reméltünk. Aztán, éjjel 2 órakor fölriadtam a telefoncsörgésre, és rögtön tudtam mit fogok hallani: nincs csoda. és most NEM ÉRZEK SEMMIT ! Megfagyott a szívem, vagy egy szörnyeteg vagyok? MI történt velem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, kérem fogadja őszinte részvétemet. A levele tényleg megindított, a részvétnyilvánítás nem puszta szófordulat részemről. Már hogy volna Ön szörnyeteg?! Amit átél, vagyis az érzések (látszólagos!!) hiánya, az ürességérzet, a lefagyottság olyan érzelmi védekezés, amit sok gyászoló átél, éppen olyan rémülettel, amiről most Ön a levelében beszámol. Nagy-nagy, szavakkal ki sem fejezhető veszteség érte Önt, nyilván így tudja most ezt az időt kibírni, hogy a lelke (érzelmi működése) automatikusan gondoskodott egyfajta általános fájdalomcsillapításról, anesztéziáról. Olyan ez most a lelkének, mint amilyen a műtéti érzéstelenítés a testnek. Arra is szükség van, amikor a fájdalom túl nagy, érzéstelenítés nélkül elviselhetetlen volna. Eljönnek majd (sajnos? szerencsére?) azok a napok is, amikor Ön mélyen és fájdalmasan gyászol. Gondolom sokminden nyújt majd támaszt akkor, például az a tudat is, hogy még amikor kómában volt, akkor is mellett voltak, és szeretgették. Higgye el, hogy a sokak szerint ilyenkor már megközelíthetetlen beteg nem megközelíthetetlen valójában: érzelmi állapotát, nyugalmát jó irányba befolyásolja, ha szeretettel beszélnek hozzá, ha a hozzátartozói vele vannak. A férje kíméletes halált halt, hogy nem kellett soká egy beteg ember életét élnie, ágyban feküdni, lassan leépülni. Önöknek, és főleg Önnek rémesen nehéz most, azért is, mert nem lehetett felkészülni a halálára, mert a hirtelen rosszullét miatt csak két hetük volt erre mindössze. Szóval, kérem, fogadja együttérzésemet, és nyugodjon meg afelől, hogy a "lefagyottsága" egyáltalán nem a hidegszívűság jele. Sőt!!! Ha nem kötődött volna ilyen mélyen a férjéhez, most nem volna szüksége erre az érzéstelenítésre. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
