Mi tegyek?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Zsóka, először is szeretném megnyugtatni afelől, hogy ezek a nagyon szokatlan érzések és a szokatlan lelkiállapot nagyon is normális, hiszen friss gyásza van. Ráadásul több fontos hozzátartozót is elveszített úgy, hogy a gyászidők, a mély szomorúság ideje a két esetben "összecsúszott". A gyásszal sajnos együtt jár az is, hogy az ember jobban félti a szeretteit is, saját magát is. Biztosan kell idő is ahhoz, hogy a gyászát feldolgozza, és felépülhessen. Fontos, hogy adjon magának időt a szomorúságra, az emlékezésre (lehet ennek akár rituális jellegű ideje, pl. rendszeres gyertyagyújtáshoz kötötten, esténként), de legyen gondja arra is, hogy saját magáról szépen, szinte programszerűen gondoskodjon. Ebbe beleértem azt, hogy babusgassa saját magát kedvenc ételeivel, italaival, mértéktartóan és szeretettel, és lássa el magát olyan tevékenységekkel, amelyek esélyesek, hogy jólessenek. A kirándulás például kifejezetten remek. A természetben napsütésben végzett testmozgás gyógyír, szinte hogy receptre kellene felírni. Ugyanakkor az is fontos, hogy legyen módja beszélgetni is a veszteségéről, a veszteségeivel kapcsolatos érzéseiről, gondolatairól. Ebben barátok is tudnak segíteni, és ha kell, szakember segítségét is lehet kérni. Pszichológust is felkereshet, ha úgy érzi, hogy a hétköznapi baráti támogatás nem elég, és ha igazán szemlyre szabott támogatást szeretne. Figyelmébe ajánlom a Napfogyatkozás Egyesület rendezvényeit is. Üdvözlettel: Biró Eszter