Mi értelme van az életnek?

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! Szerintem az élet mindig ismétli magát. A rossz dolgok egymást váltják, ahelyett hogy az ember nyugalomban és békében élhetné az életét. Az én életemben legalábbis mindig így történik. Az előző munkahelyemen a főnököm annyira kikészített, hogy pszichológiailag alkalmatlan lettem a munkaköröm ellátására és emiatt leszázalékoltak. Most négy órában dolgozom, hogy ne haljak éhen, mert a rokkant ellátás semmire se elég. Eleinte irodai munkát végeztem számítógép mellett és ez tetszett is, de sajnos jött a fekete leves. Az új főnököm is olyan mint a régi és úgy gondolja, hogy a változatosság gyönyörködtet címszó alatt és persze spórolás miatt áthelyezett egy csomó olyan szerencsétlent, mint én fizikai munkát végezni. Így most az új székhelyünkön dolgozunk fiúk, lányok vegyesen és felújítási munkálatokat végzünk. Tapéta leszedés, falcsiszolás, glettelés, festés-mázolás, burkolás, takarítás minden szakképzettség és orvosi vizsgálat nélkül. Ráadásul kedves főnökünk nem nagyon csípi a megváltozott munkaképességű dolgozókat, ez meg is látszik rajta. Engem nyilvánosan megalázott a többiek előtt kb. egy hete és még most is sírógörcseim vannak emiatt. Nemrég halt meg az édesanyám és még azt se tudtam feldolgozni, egy hónapig betegállományban voltam miatta és nemrég mentem vissza dolgozni, gondoltam ez segít elterelni a gondolataimat. A megalázás miatt sajnos megint betegállományban vagyok és kétlem, hogy egyhamar feltudnám dolgozni az esetet. A magánéletem se ér semmit, mert teljesen egyedül maradtam, se férj, se gyerek. Barátom is csak egy van és nem várhatom el tőle, hogy állandóan velem legyen. Csak ülök otthon és a számítógéppel foglalkozom. Minden nap hajnalig fent vagyok és semmi nem érdekel. Azelőtt szerettem TV-t nézni, de most már az sem érdekel. Több mint 20 kg-t fogytam, mert étvágyam sincs, csak korlátozottan tudom magam ellátni és arra gondolok, hogy mások milyen ügyesen tudják intézni az ügyeiket és milyen nyugodt és kiegyensúlyozott életet élnek, én meg tele vagyok szorongással és feszültséggel. Nem tudom hogy ebből a mély gödörből, amiben vagyok ki lehet-e mászni, vagy hogy egyáltalán érdemes-e? Nem sok értelme van, mert előbb-utóbb az utcára kerülök és azt úgy sem bírnám ki. Így mi értelme az életnek, nem tudom. Nem tudom, hogy Ön mit gondol erről a dologról, hogy lehet-e segíteni rajtam, vagy hogy egyáltalán megérdemlem-e, azt hogy valaki segítsen, mert én úgy érzem, hogy felesleges vagyok ezen a világon. "Hitehagyott"