A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram ! Apukámat 7 hónapja vesztettem el,azt érzem,mintha nem is fognám fel,vagyis mintha próbálnám elnyomni ezt a szörnyű érzést.Olyan mintha azóta,mióta megtudtam ,ha nem egyedül vagyok (ami nagyon ritka a népes családunk és a munkám miatt ) átkapcsolok valahova ahol nem kell éreznem.Mégis vágyom az egyedüllétre nagyon,akkor meg csak sírok,meg sírok,meg könyörgök,hogy legyen csak egy rossz álom,miből hamarosan felébredek.Eddig éjszaka majd meg fulladtam,most köhögök.Szeretnék vele álmodni,de csak kétszer sikerült egy egy pici időre.Tudom,hogy senki más nem fog úgy szeretni,feltételek nélkül ,mint azt Apa tette.Fekete ruhán kívül mást a jövőben sem tudok elképzelni magamon.Van három gyermekem és nem szeretném,ha aggódnának az állapotom miatt.Semmi nem úgy történt,ahogyan azt elképzeltem,azt gondoltam,ha majd egyszer elvesztem,akkor összeomlok,majd megyek én is utána .Válaszát köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nikoletta!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Imre Orsolya vagyok pszichológus és gyászcsoport vezető.
Együttérzéssel olvastam a sorait és szeretném elmondani Önnek, hogy mindenki másként gyászol, minden gyász egyedi. Az, hogy Ön így gyászolja az Édesapját (néha sír, néha nem érez semmit, próbálja elnyomni ezt a szőrnyű érzést) teljesen rendben van.
A fulladás és köhögés is lehetnek a gyász kísérő tünetei, de ilyenkor mindig tanácsos a szervi háttér kivizsgálása is, mert sajnos ha lelki eredetű tünetek sokáig fennállnak, fizikai elváltozást is okozhatnak.
Talán furán fog hangzani, amit javaslok Önnek, de higgye el, hogy azok a gyászcsoportok, ahol veszteségüket átélő, egymással megosztó emberek találkoznak egy szakértő "vezetésével", lehetővé teszik, hogy biztonságos keretek között foglalkozhasson a gyászával, érzéseivel. A ilyen csoportokon részvevők megtapasztalhatják, milyen sokféle a gyász és már sokszor az is segítő, ha mások történetét meghallgatják, ráismerve egy-egy érzésre, helyzetre, megoldásra. De természetesen egy gyász specialista felkeresése egyénileg is lehetséges.
Az én tapasztalatom az, hogy ,indeképpen hasznos, ha szán időt a gyászra, ha foglalkozik vele. Ehhez többféle úton is közelíthet, amit Ön megfelelőnek érez: írhat levelet az elhunytnak, összeállíthat egy albumot a kedves emlékekből, felidézhetnek közös a családdal, barátokkal, jó történeteket amiket az édesapjával éltek át. De olvashat a témában könyveket is. (pl. Gyógyulás a gyászból).
Remélem, talál olyat soraimban, amik megszólítják és érez magában erőt ahhoz, hogy kipróbálja.
üdvözlettel
Imre Orsolya