A kérdés
Tisztelt Dr! 30 éves nő vagyok 5 éve vagyok együtt a férjemmel. 3 éve szülés után meghalt a babánk nagyon nehéz időszak volt de úgy érzem a körülményekhez képest jól viseljük (dolgozunk, nem szedünk gyógyszert, nem lettünk alkoholisták stb)... A házasságunkban minden rendben nagyon szeretjük egymást és ha lehet ilyet mondani kisfiunk halála óta mégszorosabb lett a kapcsolatunk. Ő az első gyermekünk és megbeszéltük hogy nem lesz több baba... Agyon aggódnám túlpánikolnám és amúgy se tudnánk elfelejteni Balázst hiába "lesz majd másik" - ahogy a környezetünk mondaná... Az eset óta nem élünk házas életet próbálkoztunk de nem jött össze soha végül már a próbálkozások is elmaradtak. Nekem nem baj a férjem is azt mondta hogy nem probléma ha nincs nemi életünk még sem tudok vele erről őszintén beszélni (illetve nem is akar) elzárkózik a szakembertől is. Hogyan tudnék segíteni a férjemnek hogy tudjon a gondokról is beszélni? Működhet a házasság nemi élet nélkül hosszú távon? (eddig működik)A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Hölgyem! Köszönöm az őszinteségét, nyíltságát! Elismerésem, hogy sikerült ilyen szorosan, támogatóan tartaniuk egymást Balázs halálát követően. Nagyon nehéz terhet cipelnek, egy baba elvesztése a szülés után, a trauma feldolgozása, a baba meggyászolása embert próbáló. Azt írja, a körülményekhez képest jól viselik. Megmaradtak józannak, az elmúlt években alkohol és gyógyszer nélkül néztek szembe a történtekkel. Az első, ami eszembe jutott, hogy milyen nehéz ezt jól és talán nem is kell jól viselni. Talán majd újabb utakat találnak a feldolgozásra, az újrakapcsolódásra, talán vannak még megdolgozatlan rétegei e gyásznak. Egy érett hagyma képe jelent meg előttem, annak összefüggő, a felszínhez közel már elvékonyodó, könnyen lehántható, mélyebben viszont még sokat hordozó rétegeivel. A kapcsolatuk, a sok összefonódás, és a még hozzáférhetetlen, érinthetetlen területek. Érzések, gondolatok, amikről még nem beszélnek, amiknek a jelenléte csak érezhető, de nincsenek a felszínen. A kérdése a házasságukra vonatkozott. Azt gondolom, hogy mindig az adott pár és élethelyzete határozza meg, hogyan élnek vagy nem élnek házaséletet. Bár fontos a szexualitás, mindig a pár tagjainak igényein, elégedettségén múlik, hogy azt hogyan élik meg. Ha jól tudnak így működni, elégedettek tudnak lenni a kapcsolatukban, akkor rendben vannak így. Nincsenek olyan külső normák, amiknek eleget kell tenni! Mindamellett soraiból úgy tűnik, ez egy mélyebb, megdolgozatlan réteg, amihez hosszú távon ketten kellenek, éppen azért, mert nincsenek fix receptek. Megtalálni a kapcsolódást, lehetővé tenni a még mélyebb folyamatok megosztását hosszú és rögös út lehet. Ha abban még nem is keres a párja segítséget, talán Balázs elvesztése, az elmúlt 3 év tapasztalatai már megoszthatóak. Lehet, hogy segíthetne egy olyan csoport, amelyben hasonló veszteséget megélt párok vannak jelen, akár online térben. Ha szeretné, segítek találni ilyet. Üdvözlettel: Kelenhegyi Olga Sára, pszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
