A kérdés
Parommal egy tokeletesnek tuno kapcsolatban vagyunk mar 4 eve, de megis ugy erzem hogy amik igazan szamitananak az nem mukodik.Nagyon kulonbozunk, mindketten rengeteget adtunk fel mar a sajat dolgainkbol azert, hogy a masikhoz hasonoljunk, es ugy erzem ez ahelyett hogy erositene a kapcsolatot, teljesen elvette az onbizalmunkat.En mar nem vagyok hatarozott, nem is tudom az igenyeim, folyton azt erzem hogy nem is vagyok eleg jo neki.O ugyanilyen bizonytalansagban el, sokszor alkalalmazkodna meg jobban hozzam de mar igy is eltavolodott a sajat igenyeitol.Nem ertunk egyet olyan alap dolgokban, hogy hol lakjunk, mennyit dolgozzunk, mire mennyit koltsunk, kinek mennyire fontos a karrier, a csalad, mi az eletcelunk, mennyire beszelunk erzelmekrol.Annyit dolgoztunk ezen, de hirtelen teljesen elfaradtam es elengedtem.Par honapja, mintha valami megvaltozott volna bennem es kb. 'letettem' arrol, hogy valaha jo kapcsolatunk lesz a parommal.Azota rengeteget sirok, szomorkodok. Lehet hogy gyaszolok?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, persze hogy lehet, hogy gyászol. Sőt. Több mint valószínű: hiszen pár hónapja feladta a kapcsolat pozitív irányba való változásának reményét, azaz a lelke mélyén már elengedte ezt a kapcsolatot, azaz nem is jól mondom. Eelngedte, elvesztette azt a jó kapcsolatot, amiben azelőtt még reménykedett.Nem "csak" akkor gyászolhat valaki, ha konkrét személyt veszít el, szakítás vagy haláleset miatt, hanem akkor is, amikor álmot, reményt, jövőképet veszít - hát Önnel éppen ez történt, történik. Talán olyasmi is ez, mint amikor egy nagyon idős rokonról tudjuk, hogy már nem tarthat soká az élete, és lélekben már érezzük a közelgő elválás fájdalmát, már elképzeljük, hogy milyen lesz az élet nélküle. Annyira van ilyen, hogy neve is van, elővételezett (azaz anticipációs) gyásznak nevezik a pszichológiai szakirodalomban, és bár nagyon fájdalmas, de mégis segít abban, hogy az elválásra felkészüljön. Csak azért mondom így, mert azt írja, hogy "szaktás előtt", vagyis feltételezem, hogy szándékában áll szakítani. De ha együtt maradnak is, akkor is valós a vesztesége: hiszen másféle kapcsolat van és lehet csak Önök között, mitn amiben pár hónappal ezelőttig reménykedett. Majd amikor meghozza a döntését, hogy megy vagy marad a kapcsolatban, akkor a gyászában is új szakasz kezdődik, hiszen onantól majd már az is - körülbelül - világos lesz, hogy az élete mennyiben változik meg azután. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
