Képtelen lennék a gyászra?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Zoltán! Szüleinkhez való viszonyunk egyike a legösszetettebb, legtöbb - sokszor egymással ambivalens - érzelmet hordozó kapcsolatainknak. Rengeteg mindent élhetünk át és érezhetünk velük kapcsolatban, pozitívat és negatívat egyaránt. Azt gondolom, hogy a szülők elhúzódó, krónikus betegsége és majdani halála még bonyolultabbá teheti ezt a komplex viszonyt, és számtalan érzést kiválthat, akár hasonlókat is, mint amik magában vannak. A szakirodalomban ismert jelenség az előrevetített gyász fogalma, ami megjelenhet olyan családtagnál, aki végigkíséri a másikat a betegségben, és a gyász már a kapcsolatban elkezdődik. Nem tudom, hogy az ön esetében is erről van-e szó, az üzenet alapján nem lehet ilyet egyértelműen kijelenteni, de ez jutott eszembe. Másrészt a gyászmunka egy összetett belső folyamat, amit nagyon sok minden befolyásol, pl. a halál előtti kapcsolat minősége, az egyén hite, vallása, vagy a családból hozott minták arra nézve, hogyan zajlik a "tipikus" gyászmunka. Hogy a magában zajló történéseknek pontosan mi a háttere, azt jobban megérteni csak egy terápiás folyamatban lehetne. Arra, hogy ez rendben van-e így, nehéz válaszolnom, hisz nem vagyok felkent embere annak, hogy kijelentsem, mi az, ami rendben van, és mi az, ami nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy valamiért ezek az érzések jelennek meg magában, amik a múlt tükrében biztosan érthetővé válhatnak. A leírás alapján azt sem tudom megítélni, hogy a mostani helyzet veszélyes-e a mentális állapotára nézve, ugyanakkor azt érzem, hogy a téma lelkiismereti konfliktust okoz, és ennyiben mindenképpen egy megterhelő mentális állapot lehet. Az édesapja halála pedig még egy nagyon friss élmény, talán érdemes időt adnia magának ebben a helyzetben, és picit hosszabb idő után megvizsgálni, hogyan érzi magát, és ha úgy érzi, hogy teherként nehezedik magára a téma, akkor szakemberhez fordulni.