A kérdés
Tisztelt Doktornő, Párom kb fél éve olyan tüneteket produkál, mint az ezzel foglalkozó cikkekben le van írva. Ő is érzi magán, hogy valami nincs rendben, de nem tudja, hogy mi. Nem találja a helyét, nincs megelégedve a munkájával, belefásult dolgokba. Egy konkrét emberről van szó, aki mindig határozott volt. Most sokszor döntésképtelen. A szex terén sem érzi magát olyannak, mint régen. Bár én nem panaszkodom. Ingerlékeny. Feszült. 3.5 éve vagyunk együtt. Karácsony után szakított velem, mert nem tudja azt nyújtani érzelmileg és testileg állitása szerint, de távol sem tudott lenni tőlem. 2 nap után újra megkeresett. Igényli a velem töltött időt. Sajnos nem lakunk együtt. Külön lakásuk van. Kb 40 km-re egymástól. Nekem van egy iskoláskorú gyermekem. Ő vidéken, én városban. A munkahelyek miatt is. Általában hétvégén találkozunk, 1-1 napot hétköznap, ha úgy dolgozunk. Lehet, hogy hosszú távon már ez is ki ütközik rajta? Ha tudnának segíteni azt nagyon megköszönnénk.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A "kapuzárási pánik" egy természetes krízisnek tekinthető, vagyis egy olyan reakció, ami a változással való megküzdést szolgálja. A jó hír, hogy van megoldás :) A rossz azonban, hogy nem nyílegyenes az út. Egy új élethelyzet rengeteg bizonytalansággal jár, amivel ha nem nézünk szembe, feszültséget, szorongást generál, befelé fordulóvá tesz, és kimerít. Amennyiben a férje hasonlókat él át, érdemes arra biztatnia, hogy nyíltan fogalmazza meg az aggályait, a félelmeit, avassa Önt is a bizalmába. A kommunikáció lehet az első lépés az egymás felé közeledésben. Emellett érdemes konkrét célokat is megfogalmazni a jövőre nézve. Ezek lehetőség szerint közös, örömteli események legyenek, amelyekért érdemes küzdeni. Ha a helyzet sokáig nem javul, érdemes párterapeutához fordulniuk, ahol gyakorlatias megközelítéssel dolgozhatnak a kívánt cél elérésén. Üdvözlettel: Harsányi Kata