Itthoni félelem

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Először is szeretném megnyugtatni, hogy ilyen kevés idővel a haláleset után teljesen normálisak ezek a gondolatok, félelmek. Közeli hozzátartozót veszítettek el, függetlenül attól, hogy Önnek nem vér szerinti rokona volt. Nem ír arról, hogy mennyire álltak közel egymáshoz, milyen volt a kapcsolatuk, de az igazság az, hogy egy szeretett személy elvesztése azért nehéz, mert szerettük - olyasvalakié pedig, akivel hullámzó volt a kapcsolatunk, azért nehéz, mert a halálához is ellenmondásosan viszonyulunk. Tovább nehezítheti a helyzetet, hogy egy halálos betegség végigkísérése szintén ambivalens érzelmekkel járhat: nyugalmat, megváltást kívánunk a szenvedőnek, ugyanakkor bűntudatunk van, hiszen a halálát kívánjuk ezzel. Ráadásul minden haláleset felidézi természetes félelmünket a saját elmúlásunktól, súlyos betegségektől. Talán így már érthető, hogy a gyász folyamata miért olyan bonyolult érzelmileg és miért húzódik általában hónapokon át. Felmerült bennem az a kérdés is, hogy esetleg együtt laktak-e, vagy sokat járt-e Önökhöz az anyósa vagy csak azért jut eszébe otthon, mert nincs, ami a kinti sötétség óráiban elterelné a figyelmét? Azt gondolom, érdemes lenne ezeket a kérdéseket, szempontokat átgondolni, ezeknek fényében gondolkodni az anyósához, illetve az ő halálához fűződő érzéseiről. Egy egyszerű dolog sokszor használ: foglalkozzon tudatosan azzal minden nap egy keveset, amitől fél, így sokszor enyhül a félelem. Azt javaslom, minden nap szánjon néhány percet az anyósa emlékének, idézzen fel vele kapcsolatban kellemes vagy éppen kellemetlen emlékeket, gondolja át és akár mondja ki magának otthon hangosan, hogy milyennek látta őt, mit tisztelt benne vagy éppen mi nem volt benne szimpatikus. Mondja ki, amit életében neki nem tudott, vagy nem mert, vagy akár nem volt már rá idejük. A férjével is beszélhetnének erről, lehet, hogy neki is segítene, ha megosztanák a gyászukat. Nem tekintjük feltétlenül patológiásnak, ha valaki egy elhunyt családtagot vél látni, de ha ilyesmit tapasztal, akkor valószínűleg egy pszichológus tud segíteni a gyászmunkában, hogy a kellemetlen, ijesztő élmények megszűnjenek.