A kérdés
2020 október elején már 2 hónapja elhunyt egy 24 éves lány ismerősöm. A szüleim már ismerték a szüleit a születése előtt, mint legjobb barátok. Nagyon sok összejövetel volt, de ez hosszú, hogy itt kifejtsem. Felnőttünk, és évről-évre kevesebb találkozót tudtak összehozni a szüleink. Legutóbb 9 éve karácsonykor. Még nem töltöttem be a 21. évemet. Mint említettem, meghalt a szegény lány váratlanul. Lelkileg úgy megviselt, hogy magamra se ismerek. Előjönnek az emlékeim az életemből, folyamatosan eltörik bennem a mécses. A párommal 3,5 éve vagyunk együtt, hogy soha nem látott sírni. Az elvesztett családtagjaimat is , nehéz volt elveszteni. Ők olyanba haltak bele, akiknek gyógyíthatatlan betegsége volt. De legjobban a 24 éves lány viselt meg. Pedig a távollétben csak felköszöntöttem facebookon. Nem is beszélgettünk. Ilyen miért visel meg annyira? Bűntudatom nem lehet? Olyasmi, mintha ő nem is érdekelt volna. Nem volt soha az exem. Ő is a gyerekkorom része volt, mint egy játszótárs!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Először is fogadja részvétem. Úgy tűnik ennek a lánynak a halála nagyon megviselte. Fontos tudnod, hogy az, hogy valaki meghal, nem egy homogén, egysíkú dolog. A halálnak számos aspektusa lehet szomorú, fájdalmas és ijesztő élmény. Ez esetben, hogy meghalt a lány, aki a gyerekkorod része volt, a jelek szerint nem csak önmagában az ő halálát jelenti számodra, hanem túlmutat önmagán, többletjelentést hordoz. Hogy pontosan mi is ez a többletjelentés, azt csak Te tudhatod igazából, én csak tippelni tudok innen a távolból. Úgy gondolom, hogy részben a halála váratlansága a felkavaró, részben a fiatal kora, és hogy gyermekkorod része, egy közeli ismerősöd hunyt el. Ezek alapján azt feltételezem, hogy megingott a biztonságérzeted, hiszen az élet bármikor váratlanul véget érhet, és a halál sokszor nem kíméli azokat sem, akik még fiatalok, életük teljében vannak. Mindnyájunknak nehéz szembenéznünk azzal, hogy bizony mi is halandók vagyunk, ráadásul a halálunk nem csak egy távoli kifürkészhetetlen jövőben, hanem akár ma vagy holnap is megtörténhet. Ezek fontos egzisztenciális kérdések, amikkel érdemes elidőzni. Ha őszintén, saját félelmeivel, fájdalmaival, szembenézve tudsz válaszokat találni az élet végességével kapcsolatos kérdésekre, az nagyon sok erőt adhat ahhoz, hogy megbecsüld az időt, ami adatott, és merd a maga teljességében megélni az életet. Azonban ez nem egyszerű feladat, sok nehéz érzéssel terhelt. Fontos, hogy tudd, a sírás, a kiborulás teljesen természetes reakció, ezzel semmi probléma nincsen. Ha teheted, adj időt magadnak, hogy megélhesd minazt, ami benned zajlik. Ha van kedved olvass a témában könyveket, és keress olyanokat, akikkel tudsz beszélni mindarról, ami benned zajlik. Akár lelkisegély vonalat is felhívhatsz, ha jól esne egy idegennel beszélgetni. Ha az érzések nem csillapodnak néhány hónapon belül, vagy ellenkezőleg, rosszabbodnak, vagy úgy érzed a kiborulások az életminőséged rontják (pl nem tudsz tőlük tanulni vagy dolgozni), akkor érdemes lehet pszichológus vagy gyásztanácsadót felkeresni, aki tud segíteni, hogy túljuss ezen a nehéz időszakot. Minden jót és sok erőt kívánok Neked!