A kérdés
Tisztelt Hölgyen/Uram! Szeretném a segítségét kérni. Jelenleg egy 34 éves kétgyerekes anyuka vagyok, még itthon a második gyerekkel. Közben dolgozom i mivel úgy érzem, hogy a gyereknevelés az igényeimet nem elégiti ki, kell valami plusz. 3 éve édesapám meghalt, amikor az első gyerekkel terhes voltam, azóta édesanyám egyedül van,, Most elszánta magát, hogy ideiglenesen, amíg neki nem találunk abban a községben házat ahol lakunk, addig hozzánk költözik és játszik a gyerekekkel. Mivel sok a munkám így elég keveset tudok anyukámmal foglalkozni és folyamatosan megkapom hogy ő egyedül van. Nem tudom mit csinálok rosszul vagy hogy esetleg ő nem dolgozta e fel a gyászt és azért ilyen? Én nagyon nehezen viselem, amikor időközönként sír, és azt mondja, hogy egyedül van és könnyű nekem, mert én nem vagyok egyedül. Ez nekem rosszul esik, hiszen én még itt vagyok neki. Mit tudok tenni ebben a szituációban? Várom segítségüket, melyet előre is köszönök!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelében válaszolt is kérdéseire, igen, az anyukája nagy valószínűséggel még nem dolgozta fel a halálesetet, ami most önsajnálatban, szomorúságban, irigykedésben és egyebekben merül ki. Csak találgatni tudok, hogy biztosan sok-sok évet töltöttek együtt a szülei, miután az apukája meghalt, azt amit közösen felépíttek, az mind elveszni látszik az anyukája számára, nemcsak az ember, hanem a költözéssel a közös otthon is. Ez nagyon nehéz, sok ember ezt nem tudja feldolgozni. Az is kérdés, hogy mennyire volt az anyukája a házasság alatt független asszony, akinek voltak saját tervei ? Ha nem volt, most azt igen nehéz kialakítani, de nem lehetetlen, fontos lenne, hogy megtalálja a saját kihívásait, amiben hasznosnak érzi magát és büszke lehet valamilyen készségére, tudására vagy egyébre. Az unokák nagyon jó motiváló tényezők, már csak miattuk is érdemes lenne, ha megoldaná problémáit, erre mindenképpen lehet alapozni, nyilván akkor, ha neki is teher a mostani lelki állapota, ezt pedig csak úgy tudja kideríteni, ha őszintén beszélgetnek, ha el tudja mondani, hogy Önben milyen érzések vannak és mit szeretne. Biztosan segítene az őszinte beszélgetés és jó lenne azt is átgondolnia, hogy Önben milyen folyamat indul be, amikor az anyukáját sírni látja és azt tapasztalja, hogy Ön nem tudja betölteni a keletkezett űrt. Minden halálesettel átrendeződnek a családi viszonyok és szerepkörök.Kívánom, hogy sikerüljön megtalálni mindenkinek az új útját és ebből az egyik lehet az is, hogy kettesben közös programot szerveznek. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
