A kérdés
Üdvözlöm! Sajnos Édesanyám 2 hete meghalt. Két gyermekem van, az egyik 11, a másik 16 éves. A 11 éves ő ki tudja mutatni az érzelmeit, kiadja bánatát így kisírta magát, megbeszéltünk ezzel kapcsolatosan mindent. A másik gyermekem eleve egy zárkózott (nem csak a kamaszkor miatt). Ő ahogy megtudta Édesanyám halálát, elvonult magába... temetésen egy könnycsepp nélkül.. összeszorított kézzel ült végig. Mindene a foci, de most még edzésre sem jár. Egy nagyétkű, sportos gyerek, és enni is a suliban még megeszi azt a 2 szendvicset, de ennyi az egész napi élelem. Azt mondja nem vagyok éhes, nincs kedvem enni. Én azért folyamatosan beszélek neki, nem hagyom magára. Mondtam,ha nekem nem akar vmelyik barátjának, vagy menjen le az iskolapszichológushoz( na erre ugrott), a barátra meg azt mondta mikor megkérdeztem,hogy elmondtad valakinek, válasz az volt, hogy minek??? Meddig várhatok? Adjak még időt neki? Hogyan tudnék neki én segíteni? Átlendíteni ezen? Köszönöm a segítséget előre is !A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Először is sajnálom ami történt, biztos Önnek is nagyon nehéz és új ez a váratlan helyzet. Az emberek nagyon sokféle képen fejezik ki érzéseiket és nagyon különböző módokon gyászolnak. Eleve köztudott, hogy a férfiak általában sokkal visszafogottabbak ebben a tekintetben. Kamaszokra ez lehet még jellemzőbb. Ami még fontos tényező, hogy túl korai az esemény, még nem is történt meg a felocsúdás nemhogy a feldolgozás. Azt gondolom időt kell adni ebben az esetben, ami persze nem jelenti azt, hogy rá kell hagyni a dolgokat és hagyni, hogy a gyereke teljesen befelé forduljon. Megértem, hogy nem szeretne lemenni az iskolapszichológushoz, hiszen ezzel azt ismerné el, hogy neki " baja" van, holott valójában nincs, csak megzavarták a történések. Amikor gyász van a családban, akkor nagyon fontos kérdések és érzések is bekúsznak észrevétlenül. a halálfélelem, ki lesz a következő, vajon én védve vagyok-e kérdések, de felerősödhetnek félelmek a csalástagok elvesztését illetően is. Érdemes épp ezért olyan légkört teremteni, hogy lehessen ezekről a félelmekről beszélni, hogy fel lehessen eleveníteni a nagyiról közös emlékeket, lehet gyertyát gyújtani, új rituálékat behozni, temetőbe kimenni, egyszóval teret adni a búcsúnak, az érzéseknek, az emlékeknek. El lehet mondani, hogy ez mindenkinek nehéz és jelen vannak a számára és féltik őt, főleg azért, mert nem lehet tudni, hogy mi jár a fejében, ha ebből valamennyit megosztana, máris mindenki nyugodtabb lenne és itt megint fel lehet kínálni annak a lehetőségét, hogyha készen áll erre, vannak ehhez kapcsolódóan csoportok, szakemberek és persze Önök is. Fontos lehet itt az apa szerepe is, aki azért mégiscsak a férfi mintákat adja. Persze nem ismerem a fiát, de azt gondolom, hogyha aktívan követi őt és nyitottan lehet beszélni mindenről, akkor adhat neki még időt a feldolgozásra, megértésre, kinyílásra. A kamaszokat eleve nagyon foglalkoztatja az élet értelme kérdése és ez szorosan kapcsolódik a halálhoz is. Nézhetnek ilyen jellegű filmeket, előadásokat, ami szintén teret adhat az ilyen jellegű beszélgetésekhez. Egyszóval bármit szabad használni, ami közelít, ami védelmet nyújt, ami lehetőséget ad a megosztásra. Sok erőt, türelmet kívánok és jó lenne, ha megélné a saját gyászát is, mintát adva ezzel a gyerekének. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
