A kérdés
Üdvözlöm, három hete veszítettem el Édesanyámat, aki idejekorán, minden előjel nélkül, hirtelen és váratlanul halt meg. Nagyon közel álltunk egymáshoz. Az édesanyám, és a legjobb barátom is volt. Ő állt hozzám a legközelebb. Annak ellenére, hogy 18 éves koromban elköltöztem otthonról, és önálló életet élek, a kapcsolatunk nagyon szoros maradt,egyedülálló és tartalmas. Nagyon szerettem!! Annyira ragaszkodtunk egymáshoz,hogy sajnos míg élt sokszor mondtam és gondoltam azt, hogy soha nem akarok nélküle élni. Amióta meghalt ez lett szorongásaim alapja. Volt már pánik rohamom, félek, hogy nem fogok tudni nélküle élni ezért én is meghalok. Hogy annyira elviselhetetlen a halála, hogy nem tudom túlélni. Nagyon erősen ver a szívem, szorít a mellkasom, szédülök, gyenge vagyok és szinte folyamatosan halálfélelmem van. Nem vagyok hipochonder, sem depresszív. Sőt eddig erős, vidám volt a természetem. Éppen ezért most félek,nem tudom ez még normális érzés-e vagy tényleg van okom aggódni? KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Eszter! A gyászreakció összetett és részben mindenkinél egyedi, függ az elvesztett személyhez fűződő kapcsolattól, a halál körülményeitől, stb. Az Önök esetében váratlan és hirtelen volt, ez fokozhatja a reakciókat, hiszen nem volt ideje felkészülni rá. Az erős kötődés édesanyja felé, valamint a váratlan veszteség önmagában komplikált gyászreakcióra hajlamosító tényezők. Amennyiben a testi tünetek megjelenésétől, torzult jövőképtől vagy annak hiányától fél, mindenképpen érdemes szakembert felkeresnie. A gyászmunka kísérését én is vállalom.Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
