A kérdés
Tanácsot szeretnék kérni. 17 éves vagyok decemberben elvesztettem Apukámat, majd 3 héttel ezelőtt az egyik Nagybátyám hagyott itt. Próbálom magam erősnek mutatni de kezdek egyre rosszabbul lenni. Nem tudok úgy elmenni otthonról hogy ne nézzek át mindent a lakásban nehogy valami baj legyen, ha Anyukám vagy bárki akit hívok telefonon és nem veszi fel bepánikolok hogy biztosan valami baj történt és egyszerűen semmi sem segít hogy elmúljon . Ez mostmár napi 3 alkalommal megtörténik sokszor inkább el sem megyek otthonról mert félek hogy útközben jön rám megint. Sokat gondolok Apukámra és a Nagybátyámra, egyre jobban hiányoznak én pedig egyre rosszabbul vagyok , félek nem szeretnék nyugtatókon élni, szeretném elengedni őket, tudom ez nehéz de már nem tudom meddig viselem el és mikor bolondulok meg. KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nagyon mély gyászban van, ami azáltal, hogy friss halálélménye van, még meg is erősödött. A legegyszerűbb elhalálozások után is, amikor valaki idősen, hosszú betegség után hunyt el, a gyász időszaka akár több mint egy év is lehet , míg ha maga a haláleset nagyon tragikus, hirtelen, nem természetes vagy maga a elhalálozott nagyon fiatal volt, vagy maga a gyászoló van valamilyen igen érzékeny életszakaszában, akkor maga a gyászreakció sokkal intenzívebb is lehet és nem biztos, hogy könnyen és segítség nélkül lezárul. Nem írta le, hogy hogyan halt meg az apukája, milyen volt a kapcsolatuk, Önről azt tudom, 17 éves, ez a korosztály eleve érzékenyebb, most építi ki hitét, bizalmát a világba, építi fel életcéljait, tervez...nyilván ilyenkor sokkal nehezebb szembesülni az élet végességével, azzal, hogy milyen gyorsan fordulhat az élet kereke. Nagy gondot jelenthet az is, ha a többi családtag mély gyászban van és senki sem fordul igazán a másik felé, nem beszélnek saját érzéseikről. Maga a gyász nagyon komlpex folyamat, van benne harag, lelkiismeretfurdalás, szorongás, szomorúság és még sok más. Nagyon tudom javasolni, hogy keressen gyászfeldolgozó csoportot, több Hospice Alapítványnál is indítanak ilyet, vagy egyéni terapeutát, akivel elbeszélget, akinek elmondhatja minden félelmét és fájdalmát. A legjobb gyógyír ilyenkor a beszélgetés, a művészetek használata, akár ilyen témájú filmek nézése, könyvek olvasása. Fontos a türelem, adni magának időt és nem sürgetni Önmagát, hogy hol kéne már lenni a folyamatokban, hiszen friss élményekről beszélünk. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és nyugodtan írjon még, naplót is vezethet, leveleket is írhat ezeknek a fontos személyeknek és olyan foglalatosságokat is bevezethet, amik kicsit lazítják, hasznossá teszik...Üdvözlettel Balázs Nelli