A kérdés
Nagyon félek kilépni a komfortzónámból ismerkedés terén.23 éves vagyok.Alapvetően alacsony az önbizalmam(nárcisztikus anya).7évig volt egy biztos kapcsolatom, de szakítottam.Azóta(1,5 éve)nincs rendes kapcsolatom,csak1-2 komolytalan csalódás volt.Az önbizonytalanságom sugárzik belőlem,ezért hiába tetszek külsőleg valakinek,belülről nem fogom meg,"unalmas vagyok".Ráadásul eléggé introvertált vagyok,de szakmámból adódóan olyan társaságban mozgok,akik pont az ellenkezők.Korábban sokszor viselkedtem köztük"elfogadásra szomjasan"úgy,ahogy valójában nem is akartam, de elegem lett,hogy olyan dolgon próbálok változtatni,ami az alapvető karakterem.A gondom:alapból jól elvagyok társaságban, nincs probléma-de ahogy valaki tetszeni kezd nekem, iszonyatosan félénk leszek,és ezzel rontom el.Nem hiszem el hogy kedvelhet,önmagamat lealacsonyító gondolatok jönnek.Nem tudom önmagamat adni,rá se merek nézni.Ha ebből megpróbálok kilépni,csak még furcsábban viselkedem.Hogyan dobhatnám el ezt a félénkséget?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Üdvözlöm. Írása alapján úgy tűnik Ön már régóta keresi félénksége okát, amit - ha jól értem sorait édesanyjával való kapcsolatához vezet vissza. Minden bizonnyal érzelmileg még nem vált le édesanyjáról, s megfelelési kényszere hátterében e motívum húzódhat meg. A szakítás és a sikertelen próbálkozások tovább mélyíthették önértékelési problémáját és fokozhatják félelmét. Úgy vélem egy mélyebb önismereti folyamat, édesanyjával való kapcsolatának feldolgozása segíthet abban, hogy harmóniába kerüljön saját magával.