A kérdés
Öregség-súlyos betegség -fojtó magány -nagy szegénység.... ezek várnak rám hamarosan , mint nyugdíjas egyedülálló idős nőre. Ez a félelem keserűvé , bénává teszi a napjaimat. Mitévő legyek? Voltam már pszichológusoknál. Nem tudtam se én se ők segíteni. Kérem a tanácsát köszönettel.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, amit a levelében felsorol, azok egy része nem is biztos, hogy elsősorban pszichológiai kérdések. Az öregség, a betegség és a szegénység nagyon szomorú dolgok, és tényleg nyomasztóak is, de azt javaslom, hogy elsőként ne pszichés problémaként vizsgálja meg ezeket, hanem gyakorlati oldalról, onnan, hogy milyen segítségeket lehet igénybe venni, és főleg hogy Ön saját maga mit tehet, hogy a saját terheit, legalább valamelyest csökkentse. Két soros levele alapján nincs tippem, hogy ezt mennyire lehet megtenni, és ötletem sem arra, hogy mit tehetne, de ez nem jelenti azt, hogy a dolog reménytelen volna. Az is elképzelhető, hogy a lehangoltságába és szorongásába biológiai tényezők is belejátszhatnak, így érdemes lehet pszichiátert is felkeresnie - ha a lehangoltságában a gyakorlati dolgok mellett depresszió illetve szorongásos betegség is szerepet játszik, akkor ezek gyógyszeres kezelése sokat segíthet abban, hogy pszichológus segítségét hathatósan tudja igénybe venni. Tudom, nagyon is tisztában vagyok vele, hogy semmiféle gyógyszer nem ad választ életkérdésekre, de az biztos, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában sokat segíthet az, ha egy gyógyszer visszaállítja azt az energetizált jó testi állapotot, amiben az ember képes ismét tervezni, és akarni. Azt hiszem, hogy ha több pszichológus sem tudott segíteni, és a gondjai Ön szerint elsősorban lelki természetűek (és nem gyakorlatiak) akkor ezt az utat próbálja meg: előbb pszichiáter, és annak függvényében, hogy neki mi a véleménye, utóbb pszichológus. Vagy ha a gyakorlati gondjai súlyosak annyira, hogy ezek terhe nem hagyja nyugodni, akkor sem nem pszichológushoz, sem nem pszichiáterhez, hanem inkább a területileg illetékes önkormányzat szociális osztályához, gondozó szolgálatához volna jó segítségért fordulnia, illetve a tanácsukat kérnie, hogy a szociális ellátórendszer nyújtotta (nem nagyon széles...) lehetőségeket hogyan tudja igénybe venni. Mivel akár gyakorlati, akár lelki eredetűek is a gondjai elsősorban, látható, hogy nagyon el van keseredve, kérem, hogy ne habozzon segítséget kérni, de most egy kissé másképpen, mitn amit már eddig megpróbált, de nem volt eredménye. Üdvözlettel: Biró Eszter