A kérdés
Tisztelt Valaki, pár napon belül annyi idős leszek, mint mikor az Apám, meghalt, a születésem előtt fél évvel. Apám rábízott gyerekeket mentett ki vízből, a gyerekek megmenekültek, ő nem. Ő egy sokak által tisztelt, különleges ember volt. Egész életemben próbáltam kitörni ennek árnyékából, de sosem sikerült. Egész életemben egyértelmű volt számomra, hogy nem élem túl az "Apai kort" és most rettegek, hogy túlélem őt. Életemben rengeteg kudarc ért, bár szerettem volna "felnőni hozzá" ez sosem sikerült, gyakorlatilag minden munkahelyemről kirúgtak, így már inkább segédmunkásként dolgoztam jóideje, hogy ne legyen olyan nagy a csalódás. Van két kamaszkorú gyerekem, akik látják a vergődésemet és ez őket is nagyon megviseli. Agyban tudom, ha sikerülne ezt túlélnem, akár másképp is alakulhatna a történetem, de nem látom értelmét. A környezetem mellettem áll, de én már gyerekkoromban lemondtam magamról. Nem látom hogyan és minek éljem túl, ha úgyis csak egy romhalmaz az életem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Balázs!
Láthatóan az édesapjával történtek jelentősen rányomták a bélyegét az Ön életére, mindennapjaira, és Ön ezzel folyamatosan küzdött/küzd.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem törvényszerű, hogy valaki akkor, pontosan abban az életkorban haljon meg, mint családtagjai, bár az ilyen és hasonló évfordulók kétségtelenül nehezen, megterhelően érintik az embereket.
Javaslom, hogy mindenképp keressen fel egy pszichológust (akár személyesen, akár online), akivel közösen tudnak dolgozni a problémán. A pszichológus segíteni tudja Önt abban, hogy átdolgozza ezeket a transzgenerációs hatásokat (elengedhetetlen ezekkel foglalkozni annak érdekében, hogy életminősége javuljon, valamint hogy a következő generációnak ne adja tovább, ők ne küzdjenek ugyanezzel).
Üdvözlettel:
Tatai Csilla
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
