Empátia hiány, vagy más? Mit csináljak?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Gergő! Abból, amit leírt, nem derül ki, hogy mire alapozza azt, hogy hiányzik Önből az empátia. Olyan dolgokról számol be, amelyek előfordulhatnak átlagos vagy annál magasabb szintű empátiával rendelkező személyekkel, reakciói az ismertetett helyzetekre természetesek lehetnek. Az, hogy kisiskolásként, költözés következtében átélt veszteségélményt követően, nem tudott egy új közösségbe beilleszkedni, mutathatja épp azt, hogy az átlagnál érzékenyebb, jobban „veszi” a környezet – itt most – elutasító jelzéseit. A gyerekek gyakran bántják, közösítik ki azt, akit valami miatt furcsának, másnak találnak, ehhez elég ok az idegenség, a helyi szokások ismeretének hiánya. Az persze nagyon sajnálatos, hogy az új közösségben nem talált segítőre sem a gyermekek, sem a tanárok között. Nem ír a családjáról, de a kialakuló embergyűlölete, elzárkózása azt jelzi, hogy ők sem tudtak támaszt nyújtani. Tehát nehéz helyzetbe került, de talált kiutat. A serdülőkor sokak életében jár együtt vívódásokkal, tépelődésekkel, ez az életszakasz a keresésről szól, szeretnénk tudni, hogy milyenek vagyunk, és közben keressük a mintákat is, hogy milyenné szeretnénk válni. Ezt a próbálkozást írja le az Ön 16 éves kora körüli stratégiája, aminek a sikere, vagyis az, hogy innentől kezdve már nem tekintették különcnek, jelezheti, hogy képessé vált – valamilyen szinten – elfogadtatni magát, beilleszkedni. Aztán jött az első szerelem, ami nagyon gyakran végződik „katasztrofálisan”, nem ritka, hogy „padlóra küldi” a jobban szerető, kötődő felet. A párkapcsolatokban való viselkedést is tanuljuk, az első próbálkozások sikertelenségéből nem kéne messzemenő következtetést levonni. Ilyenkor részben „képtelenség” megfelelni az idealizált, másikra vetített képnek, részben az érzések intenzitásának hullámzása sincs általában összhangban a két fél között. Az, hogy most mi a gond, mi az, ami miatt a barátnőjének fogytán a türelme, nem derül ki a leveléből. Ha mindkettejük számára fontos ez a kapcsolat, kérjenek segítséget együtt párkapcsolati konzultációval is foglalkozó pszichológustól. Kedves Gergő, azonban ha továbbra is úgy véli, Önnel van valami baj, és barátnője nem nyitott a tanácsadásra, érdemes egyedül is pszichológushoz fordulnia. Minden jót kívánok: dr. Rostás Rita