Elengedés

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! A levele végéről indulnék el felgöngyölíteni a kérdést és megpróbálni megválaszolni levelét. Jó lenne tudni, hogy a terápiás beszélgetések mi miatt mondtak csődöt, mi az, ami miatt Ön nem tudott eljutni arra a szintre, hogy az adott probléma esetében nyugodtabban, felszabadultabban tudjon élni? Ezt nyilván nem tudom megválaszolni, mert nem ismerem ezeket a beszélgetéseket, de Ön átgondolhatja a hasonlóságokat ezekben a beszélgetésekben, mi az amit várt, mi az ami nem történt meg, mennyire volt egyértelműen megfogalmazva a cél ? Ami biztosan kitűnik a leveléből az az, hogy érzelmes, szereti jól megélni a kapcsolatokat, a már felépített kapcsolatokat pedig meg szeretné tartani, szerintem ez felnőttes működés, a legjobb lenne, ha így tudnánk mindannyian benne maradni kapcsolatokban, harag, szorongás és sértettség nélkül. Tudnia kell azt, hogy amit Ön szeretne, az sajnos a legtöbb embernek nem megy, több oknál fogva is. Először is,nem egyformán vagyunk benne a kapcsolatainkban, valaki többet tesz bele, jobban ragaszkodik, valaki kevésbé. Ha még egyformán is volnánk benne a kapcsolatainkban , akkor is valakik egyszerűen csak úgy tudnak megnyugodni, ha az emlékek messze kerülnek tőlük. Lehet, hogy volt a kapcsolatnak egy olyan vetülete, amitől messzi akar kerülni a másik fél,mert az felzaklatja, nem tudja kezelni. Számtalan oka lehet a távolodásnak, lezárásnak. Ön azt gondolja, hogy a másik fél nem szenved, könnyedén kilép, attól, hogy nem keresi a kapcsolat folytatását, az nem jelenti azt, hogy nincsenek érzései, hogy nem fáj neki a szakítás, hogy soha nem gondol Önre, csak egyszerűen nem biztos, hogy tudná kezelni a közelséget. Mit tudna Ön tenni? Először is jó lenne elfogadnia az érzékenységét és nem elvárni magától, hogy a fájdalom megszűnjön, túl lépjen a dolgokon. Be van bizonyítva, hogy egy ember két és több emberbe is lehet szerelmes akár egy időben is, így nem látom, hogy e logika mentén miért ne lehetne belevágni új kapcsolatokba, ha még hiányzik is valami a másik emberből, vagy abból a kapcsolatból. Jó is ezeket tudatosítani, ezeknek örülni, hogy volt az az idő, míg azokat megélhették és törekedni arra, hogy az új kapcsolatban is meg tudjanak élni új dolgokat. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, hiszen nem az a cél, hogy teljesen üres lappal indítsunk új "projekteket", ezek átfedhetik egymást, megengedheti magának a vágyakozást, a szomorúságot, ezek konstruktív érzelmek. A probléma ott kezdődik, amikor már elvárásai is vannak, hogy valamit meg kéne hosszabbítani vagy pedig véglegesen lezárni, a másiknak hogyan kéne továbbra is kifejezni szeretetét... Ettől fogja önmagát rosszul érezni, mert felerősödik a fájdalma, a gyásza. Mindenki úgy reagál, ahogyan az adott fejlődési szintjén reagálni tud, többször megerősítheti magában, hogy milyen jó, hogy Ön nyitottabb, megbocsájtóbb, rugalmasabb, de sajnos nem így van ezzel mindenki. Remélem sikerül egy-egy gondolatfoszlányba belekapaszkodnia és sikeresen új terveket, kapcsolatokat építenie. Minden jót kívánva, Balázs Nelli