A kérdés
Tisztelt doktor úr/nő. Úgy érzem egy már régóta tartó letargiában élek, képtelen vagyok fékezni a dühömet, gyakran pedig máson csattan az ostor,sőt, olyannyira hogy a vőlegényemet nagyon sokszor megbántom, van, hogy tudatosan. Olyankor úgy érzem, hogy te jó ég ez én vagyok? Miért bántok másokat, hiszen semmiről nem tehetnek. Talán nem depresszió és nem viselkedészavar, csupán egyszerűen rossz ember vagyok? Nem akarok másokat bántani, azt a szeretetet akarom megadni a körülöttem élőknek, amit megérdemelnek...de akkor miért nem megy? Félek magamtól, félek hogy tetlegesen is bántanék valakit, néha amikor dühös vagyok úgy érzem felrobbanok és mondanom kell valmi bántót, ez nem megoldás, meg kell találnom a probléma gyökerét és ott kezelni a dolgot de nem találom. Létezik olyan, hogy valaki gonosz legyen? Talán én is gonosz vagyok.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Érdeklődő! Igaza van, valóban fontos volna megtalálni a probléma gyökerét, hiszen valószínűleg sokkal nagyobb indulatokat él meg, mint amennyit a vőlegényével való esetleges súrlódások vagy a környezetében élő emberekkel való konfliktusok indokolnának. Őszintén szólva nem tudom megválaszolni azt a kérdést, hogy kinek rosszabb, Önnek, vagy az Ön környezetében élőknek. Ahogyan írja, sokszor kis híján felrobban a dühtől, nem tudja fékezni az indulatait. Ráadásul ettől még bűntudata is van. Sőt azon is elgondolkodik, vajon nem gonosz-e? Biztosan mondhatom, hogy Ön nem gonosz. Ha nem volna lelkiismerete, akkor el sem gondolkodna ilyesmin. Tehát nem gonosz. De javaslom, hogy az indulatkezelési problémáin és impulzivitásán próbáljon meg változtatni, mert hosszútávon ez megritkíthatja a a társas kapcsolatait. Mivel ez egyedül nem megy, ezért javaslom, hogy keressen pszichológus, aki tud Önnek. Minden jóT Szántó Regina