A kérdés
Az édesapán 1 éve halt meg, az édesanyám egyedül maradt, én vagyok az egyetlen gyereke. Sajnos soha nem volt köztünk jó viszony, engem az apai nagymamám nevelt fel.Mára már nagyon elmérgesedett a viszony, az egyedüllétet nem tudja feldolgozni, én próbálok segíteni neki, pl.felajánlottam hogy bevásárolok neki, de az nem jó ő személyesen akar jelen lenni a vásárláskor, de hétköznap délután neki nem jó, csak reggel lenne hajlandó menni vásárolni, én pedig dolgozom. Hétvégén meg szeretném élni a saját életemet.Úgy érzem semmi kompromisszumra nem hajlandó, sokszor fenyegetőzik az öngyilkossággal. Szentestét sem szeretné velünk tölteni, nem lakunk egymástól messze.Állandóan érezteti velem, hogy én nem megfelelően viszonyulok az ő életéhez, nem vagyok elég odaadó gondoskodó, szerető gyerek. 51 éves vagyok. Folyamatos lelkiismeret furdalásom van, de sajnos nem tudom igazán őt elfogadni. Mit tehetek? Szeretnék változni irányába, de nem tudok. Köszönöm előre is a válaszát. Németh GábornéA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Németh Gáborné! Az özvegyen maradt édesanyjával való kapcsolat törvényszerűen változott attól, hogy elhunyt az édesapja, ketten maradtak az eredeti családból. Érthető, hogy szeretne segíteni neki, de ezt a saját lehetőségeihez mérten tudja megtenni. Az édesanyja mást szeretne, és kommunikációs elcsúszáshoz, kölcsönös meg nem értettség érzéséhez vezet a véleménykülönbség és az elképzeléseik eltérése kettejük között. Néhány alkalmas beszélgetéssel szakembernél megértheti azt, mi motiválja Önt, s hogyan tud úgy adni az édesanyjának, hogy ő is a szeretetét érezze (a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon). Januárban felszabadulnak időpontok nálam, akár hozzám is jelentkezhet. Üdvözlettel, BZsKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
