Rokonok az evolúciós pszichológia tükrében

Pinker (2002) szerint az emberi faj egyik fő jellemvonása, hogy számon-tartja rokonait. Ez leginkább ott érhető nyomon, amikor két idegen találkozik egymással, a bemutatkozás legelején családjukról, rokonaikról kezdenek beszélni. Ez a jellemvonás más fajoknál is megjelenik csak ők nem a verbalitást használják, hanem az érzékelést pl. a szaglás. A rokonsági viszonyok letisztázása után indul be „a rokonság pszichológiája”, vagyis a rokonunk felé pozitív érzéseket táplálunk pl. szolidaritás, tolerancia, együttérzés, empátia. Pinker szerint ezeknek az érzéseknek a mértékét az is meghatározza, hogy a jótett segíteni fog-e a rokonnak a szaporodásban, vagyis a saját génjeinek a továbbadásában. Ezt az is meghatározza, hogy a rokon a családfa alapján, mennyire áll közel hozzánk, azaz milyen közeli a rokonság. (Ezzel áttételesen a mi génállományunkhoz hasonló génállomány növekedni fog a következő nemzedékben.) Erre vezethető vissza Pinker szerint a családi szeretet is, mivel az biológiai értelemben az evolúció által meghatározott algoritmus. Ez következtetés a mai modern világban is érvényes, nem véletlenül nem szűnt meg a család intézménye, és a jövőben se fog. Vagyis a nukleáris család összetartása biológia okok miatt predesztinálható, természetesen kivételek mindig vannak.

Pinker (2002) szerint a család, mint társadalmi egység, majdnem minden társadalomban megtalálható és társadalom fontos elemét alkotja. Ennek egyik legkézelfoghatóbb megnyilvánulása, amikor egy férfi és egy nő nyilvánosság elött „szövetséget” köt azaz összeházasodnak. A történelem során mindig is nagy szerep volt, annak, hogy az apa elismerje, hogy a gyermek biológiailag tőle származik. Azokban a társadalmakban, amelyekben a férfiak kevésbé biztosak, a biológiai apaságukban (pl. kötelező hosszú katonai szolgálatot teljesíteni messze az otthonuktól, vagy a férfiak távoli farmokon vállalnak munkát, ezért ritkán találkozhatnak a felségükkel) a családok az anyai rokonok közelében élnek. Ebben az esetben az elsődleges férfi támogatók az anyai nagybácsik lesznek. A közel költözés az anyai rokonokhoz a nők számára is előnyös, hiszen az anyai rokonok segíthetnek a gyerek nevelés mellett akkor is, ha a hazatérő férjjel vitába keverednek.  

Pinker (2002) szerint a mostoha szülőkről szóló negatív történetek pl. népmesék számos eltérő kultúrájú társadalomban megjelenek. (Itt nem arról van szó, hogy egy pár tudatosan örökbe fogad egy gyermeket.) Ez már eleve rontja, hogy a mostoha szülő és a mostoha gyermek között jó kapcsolat alakulhasson ki. Egy vizsgálatban azt találták, hogy a mostoha szülők 40%-al nagyobb eséllyel bántalmazzák a mostoha gyermeküket, mint az édes szülők, illetve a mostoha anyák csak 1/3 érzett szülői érzéseket a mostoha gyermekével szemben. Pinker szerint ennek egyik oka, hogy a biológiai szülők sokkal türelmesebbek gyermekükkel, mint a társadalom többi tagja, ebbe beletartoznak a mostoha szülők is.  

Hollósy-Vadász Gábor