Önállóság gyermekkorban

A tanév kezdetével bizonyára sok családban merül fel a kérdés, hogy mennyit és hogyan tanuljunk együtt a gyermekünkkel? Hogyan vegyünk részt az Ő iskolai feladataiban? A kérdésre természetesen nincs egyértelmű válasz, hiszen minden gyermek és család más, eltérő készségekkel, igényekkel. Ugyanakkor fontos lehet megvizsgálni azt, hogy hol húzódnak meg a határok gyermek és szülő között? Meddig a gyermek feladata a tanulás? Abban az esetben, ha gyermekünk nem igényel extra fejlesztést vagy segítséget a tanulás terén, akkor érdemes a saját belátását, felelősség érzetét előmozdítani, erősíteni azzal, hogy ösztönözzük az önálló feladat végzésre. Ebben az esetben segíthet, ha hagyunk neki teret arra, hogy a fontos feladatokat észben tartsa és magától elvégezze, azért mert ő maga érzi a súlyát, és nem azért mert ellenőrizni fogjuk a nap végén. Ezzel a gyermek belső, azaz saját motivációját tudjuk erősíteni, ettől hosszú távon azt várjuk, hogy azért tanul, mert felelősséget vállal a saját feladatokért, és ő maga fontosnak érzi, hogy jól teljesítsen, esetleg még érdekli is a dolog. Mindez természetesen kihatással lehet az énképére, a kompetencia érzésére és az önállóságára. Ezek pedig a későbbiekben fontosak lesznek számára mind a munka világában, mind a magánéletben.
Ez a fajta önállóság támogatás sok szülőben kelthet ellenérzést vagy akár szorongást is. Mi van akkor, ha gyermekem elfelejt valamit megírni? Nem viszi magával a felszerelését, amire szüksége lenne? Ilyen és ehhez hasonló esetekben sok szülő igyekszik gyermekét segíteni, esetleg megmenteni azzal, hogy emlékezteti, vagy megcsinálja helyette, az elfelejtett felszerelést utána viszi az iskolába. Ezzel természetesen a lehető legjobbat akarja számára. Ugyanakkor érdemes azt is figyelembe venni, hogy ezekben a helyzetekben a gyermek nem szembesül a következményekkel igazán. Azokkal a következményekkel, amik vélhetően negatívak lennének számára, a saját mulasztása miatt. Ennek az is lehet egy következménye, hogy nem erősödik benne a saját cselekedet (vagy annak hiánya) és a következmények közötti kapcsolat megértése, tehát az a tudat, hogy van ráhatásom arra, ami velem fog történni, van kontroll érzetem. Szülőként nehéz lehet tétlennek maradni, ugyanakkor, ha hagyjuk, hogy a gyermek megtapasztaljon apróbb, számára nem túl veszélyes negatív következményeket, azzal azt is segítjük, hogy a jövőben figyelmesebb legyen. Jó példa erre a fára mászás. Aki megtapasztalta, milyen az amikor megüti magát, biztos, hogy legközelebb óvatosabban, figyelmesebben fog próbálkozni.
Ez a megközelítés módosulhat azokban az esetekben amikor egy gyermek tanulási nehézségekkel küzd, extra fejlesztést igényel. Ilyenkor fontos, hogy minden lehetséges támogatást megkapjon, ugyanakkor, számára is hasznos lehet, ha nagyon pici önálló feladatokat is kap, melyek során megélheti, hogy ő maga mire képes.