A klasszikusok:
Anorexia nervosa
Az anorexia nervosa az egyik legismertebb evészavar. Első leírása, mely leginkább egyezik a mai betegség-megfogalmazással, az 1689-ből származik, Mortontól (Túry és Szabó, 2000). A túlzott soványság eleinte a cirkuszi mutatványok körét bővítette, csodaszámba ment, de köthető vallási, spirituális rituálékhoz is az étel visszautasítása. A 21. században a zavar gyakorisága dinamikusan növekszik, élettartam prevalenciája (előfordulása) 0,3-3,7%-ra tehető (Túry és Gyányi, 2007). Az anorexia nervosa súlyos betegség, kialakulása leggyakrabban serdülőkorban kezdődik, 15-17 éves korban, de nem ritka, hogy már 12-14 éves lányoknál (az összes megbetegedés mindössze 2-10%-a érinti a férfiakat) is megjelenik. Ennek veszélye többek között abban áll, hogy a szervezetet megzavarja a fejlődés folyamatában. Felborul a hormonháztartás, a csontok növekedését is károsodás éri, valamint számtalan egyéb szövődménnyel kell számolnunk (Pászthy, 2007). Alaptünetei a súlyhiány, fóbiás félelem a hízástól, testképzavar, valamint amenorrhoea (a menstruációs ciklus felborulása, illetve a menstruáció elmaradása) (Túry, 2003). A betegségben szenvedők személyiségére jellemző a perfekcionizmus, túlkontrolláltság, kényszeresség, depresszió. A probléma hátterében számtalan tényező állhat, kezdve az egyéni (biológiai és pszichés összetevők) jellemzőktől a családi és társadalmi környezeten át, a kultúra és a tömegkommunikáció hatásáig. Ezek a befolyások hatással vannak a betegség kialakulására és fenntartására is. A betegség kialakulásában meghatározó a család és az anya szerepe. A szülő túlzott aggodalmaskodása az evési magatartás felett, illetve a külalakra irányuló kontrolálási vágy súlyos hatást gyakorolhat gyermekére. Ilyenkor a fiatal életében egyedül az evés az, amit ő maga tarthat kontroll alatt. További rizikófaktort jelent az anya evészavara. A betegség megértése és a gyógyítás szempontjából gyümölcsöző iránynak számít a családterápiás megközelítés
Az élsportolók körében került leírásra egy, az anorexia nervosához igen hasonlatos kórkép, az anorexia athletica. Ez a problémakör kifejezetten a versenysportolókra vonatkozik. A két betegség közötti legfontosabb különbség, hogy a két csoport más-más indokból törekszik a vékonyságra. Jelen esetben a cél a kimagasló teljesítmény elérése, nem pedig a karcsúságideálnak való megfelelni vágyás. Így a sportoló egyre fokozottabb testedzést végez (Resh, 2007). Az anorexia nervosaval szemben e kórkép esetében nem jellemző a testképzavar, nem félnek az elhízástól, nincsenek falásrohamaik. Téves gondolatként rögzül bennük az az elképzelés, miszerint az alacsonyabb súly a jobb eredmények eszköze. Ez eleinte valóban igaznak tűnhet, de a súly és energia bevitel csökkenése hosszútávon kimerüléshez vezet, az erőteljes edzés izomtömeg vesztéssel jár, így végül a teljesítmény csökkenésére lehet számítani. A túlzott edzésmennyiség mellett sokszor extrém diétába is belekezdenek a sportolók, melynek külön veszélye, hogy ezeket ellenőrizetlenül, nem feltétlenül hiteles forrásból származó információk alapján teszik. Az anorexia athleticában szenvedőkre jellemző a korábban kezdődő és elhúzódó menstruációs zavarok megjelenése, melynek következménye a csontosodással kapcsolatos problémák gyakori előfordulása is. Az anorexia athletica jellemzően a versenysportolás időszakának lezárásával elmúlik, ellenkező esetben egyéb evészavar fennállásával kell számolnunk (Resch, 2007).
Bulimia nervosa
A bulimia nervosa hivatalos leírására 1979-ben került sor (Russell, 1979). Az anorexia nervosához hasonlóan a bulimiát a fehér, nyugati nők (3 W: white Western women) betegségének tartották hosszú éveken keresztül. A kutatások mai állása szerint ez az elmélet megdőlni látszik, miután a betegség előfordul színes bőrűek és férfiak között is, elterjedése pedig egyre kevésbé ismer határokat. Élettartam prevalenciája nők között 1-4,2% körül mozog. Legjellemzőbb tünetei a falásrohamok, melyeket a bűntudat hatására valamilyen, a testsúly csökkentésére irányuló manipuláció követ. Ez lehet túlzott mennyiségű sportolás, önhánytatás, vagy hashajtók szedése is. Jellemző a személyre a kontrollvesztés az evési magatartását illetően, valamint a testsúly miatti túlzott félelem, állandó szorongás az alak miatt. Mivel a testsúly többnyire változatlan marad, kevésbé feltűnő a környezet számára, mint az anorexia nervosa. A bulimia n. számtalan szövődmény jár együtt, mint a fogak romlása, illetve a bélműködés zavarai, szívbetegség. A zavar általában a fiatal felnőtt korban alakul ki. Kialakulásában itt is megtalálhatjuk a személyiség zavarait, az alacsony önértékelést, a társadalom, a média negatív hatását, többek között a karcsúságideál közvetítésével.
Komment írása