Miért fontos a sport serdülőkorban? – Pszichológus szemmel a test-agy-lélek fejlődéséről

Pszichológusként gyakran dolgozom serdülőkorú fiatalokkal. Sokszor látom, milyen intenzív és néha zavarba ejtő időszak ez számukra – és a szülők számára is. Hangulatingadozások, önbizalom-problémák, identitáskeresés, teljesítményszorongás, baráti konfliktusok… és közben a testük is szinte egyik napról a másikra változik.

Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: vajon számít-e, hogy sportol-e a kamasz?

A tapasztalatom és a kutatások alapján a válasz egyértelmű: igen, nagyon is. A mozgás ugyanis nemcsak a testet formálja, hanem az agyat, az önértékelést és a társas kapcsolatokat is.Nézzük meg közelebbről, miért.

A serdülőkor nem csupán testi növekedés. Ez az az időszak, amikor a fiatalok megpróbálják kitalálni, kik is ők valójában.A pszichoszociális fejlődés szempontjából Erik H. Erikson ezt az identitáskeresés korszakának írta le: a „Ki vagyok én?” kérdés központi szerepet kap. A kortársak véleménye fontosabb lesz, mint valaha, az önértékelés pedig sokszor ingadozó.

Ezzel párhuzamosan a gondolkodás is átalakul. Jean Piaget szerint ekkor jelenik meg az absztrakt, logikus gondolkodás: a fiatalok már képesek tervezni, mérlegelni, következtetni.

Vagyis az agy és a személyiség is intenzív „átépítés alatt áll”. És pont ebben az érzékeny időszakban különösen sokat számít, hogy milyen tapasztalatok érik őket – például mozognak-e rendszeresen.

Mit csinál a sport az aggyal?

Sok szülő még mindig úgy gondol a sportra, mint „felesleges energiák levezetésére”. Pedig a mozgás valójában komoly idegrendszeri hatással bír.

Kutatások támasztják alá, hogy a rendszeresen mozgó fiatalok:

    •    könnyebben koncentrálnak,

    •    jobb a memóriájuk,

    •    hatékonyabban tanulnak,

    •    és gyakran jobb tanulmányi eredményeket érnek el.

Az aerob jellegű mozgás – futás, úszás, kerékpározás, csapatsportok – fokozza az agyi vérkeringést, és támogatja az idegsejtek közötti kapcsolatok erősödését. A serdülőkori agy különösen plasztikus, vagyis ilyenkor a mozgás hatása még erőteljesebb lehet.

Érdekes ugyanakkor, hogy nem a „minél több, annál jobb” elv működik: a kutatások inkább a rendszeres, mérsékelt vagy közepes intenzitású aktivitást tartják a legkedvezőbbnek. A túl kevés és a túlzott terhelés egyaránt hátrányos lehet.

Közben pedig azt látjuk, hogy a képernyőidő egyre nő, a mozgás pedig csökken – így sok fiatal éppen ettől a természetes „agyserkentő” lehetőségtől esik el.

A pubertásban a növekedés üteme nagyon egyéni. Van, aki korábban, más később érik. Ez komoly különbségeket okozhat a sportteljesítményben is. Egy hirtelen növekedési szakasz után a kamasz akár ügyetlenebbnek, koordinálatlanabbnak is érezheti magát. Gyakoribbak lehetnek a sérülések, és átmenetileg romolhat a teljesítmény.

Ilyenkor különösen fontos, hogy:

    •    ne csak egy sportágra specializálódjanak túl korán,

    •    többféle mozgásformát próbáljanak ki,

    •    és ne kizárólag az eredményesség legyen a fókusz.

A cél inkább a mozgás megszerettetése és a test biztonságos terhelése.

És ami talán a legfontosabb: a lélek. Pszichológusként számomra ez a rész a legizgalmasabb.

A sport egy természetes „gyakorlótér” az élethez:

    •    megtanít együttműködni,

    •    segít kezelni a kudarcot,

    •    fejleszti a kitartást,

    •    és erősíti az önbizalmat.

Egy sikeres edzés vagy verseny után a fiatal azt élheti meg: „képes vagyok rá”. Ez az élmény messze túlmutat a sportpályán – átvihető az iskolába, a kapcsolatokba, az élet más kihívásaiba is.

Ugyanakkor fontos a másik oldal is. A csúfolódás, a túlzott nyomás, az irreális elvárások vagy a folyamatos összehasonlítás könnyen ronthatják az önértékelést. Ebben az életkorban a fiatalok különösen érzékenyek a visszajelzésekre.Ezért az edzők és a szülők szerepe kulcsfontosságú: a támogató, reális, elfogadó légkör sokszor többet számít, mint maga az eredmény.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom:a sport serdülőkorban nem luxus vagy extra hobbi, hanem fejlődési erőforrás. Támogatja az agyat, segíti a test érését, és kapaszkodót ad a léleknek is. Nem az a cél, hogy minden kamaszból versenysportoló váljon. Sokkal inkább az, hogy találjon egy mozgásformát, amit örömmel csinál – és ami hosszú távon az életének részévé válhat.

Felhasznált irodalom:

Atkinson, R. L., Hilgard, E. J., Smith, E.E., Nolen-Hoeksema, S., Frederickson, B.L., & Loftus, G.R. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.

Esteban-Cornejo, I., Hallal, P. C., Mielke, G. I., Menezes, A. M., Goncalves, H., Wehrmeister, F., & Rombaldi, A. J. (2015). Physical activity throughout adolescence and cognitive performance at 18 years of age. Medicine and Science in Sports and Exercise, 47(12), 2552.

Herting, M. M., & Chu, X. (2017). Exercise, cognition, and the adolescent brain. Birth Defects Research, 109(20), 1672–1679.

Sibley, B. A., & Etnier, J. L. (2003). The relationship between physical activity and cognition in children: a meta-analysis. Pediatric Exercise Science, 15, 243–256.

Ardoy, D. N., Fernández‐Rodríguez, J. M., Jiménez‐Pavón, D., Castillo, R., Ruiz, J. R., & Ortega, F. B. (2014). A physical education trial improves adolescents’ cognitive performance and academic achievement: the EDUFIT study. Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports, 24(1), e52–e61.

Binder, D. K., & Scharfman, H. E. (2004). Brain-derived neurotrophic factor. Growth Factors, 22(3), 123.

Dumith, S. C., Gigante, D. P., Domingues, M. R., & Kohl, H. W. (2011). Physical activity change during adolescence: a systematic review and pooled analysis. International Journal of Epidemiology, 40(3), 685–698.

Kumar, B., Robinson, R., & Till, S. (2015). Physical activity and health in adolescence. Clinical Medicine, 15(3), 267–272.

Brown, K. A., Patel, D. R., & Darmawan, D. (2017). Participation in sports in relation to adolescent growth and development. Translational Pediatrics, 6(3), 150.

Malina, R. M. (1994). Physical growth and biological maturation of young athletes. Exercise and Sport Sciences Reviews, 22(1), 280–284.

Roemmich, J. N., & Rogol, A. D. (1995). Physiology of growth and development: its relationship to performance in the young athlete. Clinics in Sports Medicine, 14(3), 483–502.