Mi kell neki?

Mi kell neki?

Apa! A száz az sok? – teszi fel újra és újra a kérdést az a négy-öt év körüli kisfiú aki a   Normafa felé tart apjával. Előttem haladnak, lassú tempóban.

Nem jön válasz.

És ha én kapnám a kérdést? Vajon mit felelnék? Bármit is – gondoltam, de válaszolnék. Már az először feltett kérdésre is mondanék valamit.  Ha hirtelen nem jutna eszembe semmi okosság, hát visszakérdeznék: mondjuk, rákérdeznék arra, hogy miből van az a Sok? Vagy arra, hogy szerinte hol kezdődik a Sok? Mert életévekből sok a száz, pénzből meg ugye kevés.

Na mi lesz már? Hol marad a válasz? –  feszít a türelmetlenség.

Ám a fiú.nem tágít. Apa, a száz az sok? – teszi fel huszadszor is a kérdést.

………………………………………………………………………………………………….

Mi kell neked? Lángos, vagy rétes? – szólal meg végre az apa.

Válasz, az kell neki – mondom magamban bosszúsan.

Mire a fiú: fagylaltot akarok!

Na, azt felejtsd el! - így az apa.