Hogyan motiváljuk gyermekünket a tanulásban?

Biztosan sokunknak ismerős az a helyzet, hogy a gyerekünk hazaérkezése után nem szívesen ül le velünk (vagy egyedül) tanulni! Mivel átfogó (már-már redundáns) ismeretet szerez délelőtt az iskolájában, délután pedig tanul a napköziben vagy otthon, - ráadásul feltehetően speciális szakkörre is jár-, és ha még itthonra is maradt pótolnivaló: hiába próbáljuk motiválni a csemeténket, valahogy nem viszi rá a lélek a további „kényszertanulásra”..

Pláne, ha ezt úgy tesszük, hogy a gimnáziumi felvételire való készülődés közepette vegzáljuk ezzel a „tanulj már jobban fiam!” mondattal, esetleg megtűzdeljük mindezt a „senki nem lesz belőled kijelentéssel. ”!

Ilyenkor szinte azonnali válaszreakcióként megkapjuk, hogy „anya, utálom az egész rohadt sulit” és szülőként tanácstalanságot, illetve erősebb frusztrációt érzünk! Mit lehet tenni ilyenkor fókuszban tartva azt az alapvetést, hogy ne csak a gyermekünk egyéni tanulmányi előmenetelét nézzük, hanem arra is összpontosítsunk, hogy maradjon gyerek és ne vegyük el tőle ennek jól megérdemelt szabadságát!

Álljon most előttünk néhány gyakorlatias példa, mi is lehet a megoldás…..