Érzelemszabályozás evészavarokban 2. - Az anorexia nervosa

A sorozat első részében a túlevéses zavart mutattam be, de emellett számos evészavar esetében találkozhatunk az érzelemszabályozás problémáival.

Az étkezési zavarok közös jellemzője a negatív önbecsülés és mások negatív értékelése miatti aggodalom (Speranza et al., 2005). Az érintettek ezért rendszerint elkerülik az olyan helyzeteket, ahol hiányosságaikkal szembesülhetnek (például nem mennek el a strandra).

A negatív érzelmi állapot elkerülése mellett az érzelmek elfojtása is egy gyakori reakció. Számos kutatás eredménye szerint az evészavaros személyek, illetve azok, akik korai traumát éltek át, megtanulják, hogy a fájdalmas élmények kevésbé specifikus beolvasása minimalizálja a negatív élménnyel való kapcsolatot. Vagyis egy olyan kognitív stratégiát alkalmaznak, amely elfojtja a negatív érzelmeket (Nandrino et al., 2012). Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy az érzelmek konkrét megfogalmazása és megélése helyett homályos érzelmi állapotban élnek.

Az érzelemszabályozási problémák fokozottan jellemzőek az anorexia nervosa (AN) esetében. Az anorexiások ugyanis nem tudják megfelelően detektálni érzelmeiket, kizárólag a testüket ismerik (bár ezt sem látják tisztán). Így válik a test az én-kifejezés színterévé. Továbbá anorexiás kamaszok kérdőíves vizsgálatánál azt találták, hogy az alexitím jellemzők (az érzelmek azonosítása és kifejezése nehézséget okoz) mellett a negatív érzelmek hosszabb ideig maradnak fent náluk, és nehézséget okoznak a viselkedésszabályozásban, saját érzelmeiket nem tartják fontosnak, vagy nem képesek figyelni rá (Bóna et al., 2013). Mivel nehézségeik vannak a verbalizálással és az érzelmeik átélésével, az anorexiások a „testükre írják” érzéseiket (Zimányi, 2009).

Egy 2012-es kutatásban három evészavaros csoportot (AN, BN, Binge Eating Disorder) vetettek össze egészséges populációval, major depresszióban szenvedőkkel és borderline személyiségzavarosokkal. Az eredmények szerint az evészavaros csoportban szignifikánsan magasabb az érzelmi intenzitás szintje, alacsonyabb az érzelmek átvétele, kisebb az érzelmi tudatosság és tisztán látás, több érzelemszabályozási problémáról számolnak be, úgymint csökkent funkcionális használat és a diszfunkcionális stratégiák megnövekedett használata. Az evészavaros csoportok között nem volt különbség az érzelemszabályozás tekintetében, leszámítva azt, hogy a falásrohamokkal küzdő csoport (BED) több adaptív, hatékony mintázatot mutatott, mint a másik két csoport (Svaldi et al., 2012).

Az érzelmek megélése tehát kifejezetten fontos képesség, aminek hiányában súlyos problémákkal is számolhatunk.

Forrás:

Nandrino, J.-L., Doba, K., Lesne, A., Christophe, V., & Pezard, L. (2006). Autobiographical memory deficit in anorexia nervosa: Emotion regulation and effect of duration of illness. Journal of Psychosomatic Research, 61(4), 537-543. doi: http://dx.doi org/10.1016/j.jpsychores.2006.02.008

Speranza, M., Loas, G., Wallier, J., & Corcos, M. (2007). Predictive value of alexithymia in patients with eating disorders: A 3-year prospective study. Journal of Psychosomatic Research, 63(4), 365-371. doi: dx doi org/10.1016/j.jpsychores.2007.03.008

Svaldi, J., Griepenstroh, J., Tuschen-Caffier, B., & Ehring, T. (2012). Emotion regulation deficits in eating disorders: A marker of eating pathology or general psychopathology? Psychiatry Research, 197(1–2), 103-111. doi:  dx.doi org/10.1016/j.psychres.2011.11.009

Zimányi, E. (2009). Rethinking anorexia nervosa - A Feminist Phenomenological Approach. (MA), Central European University, Budapest.