A Túlevéses Zavar (Binge Eating Disorder; BED) egy olyan probléma, ahol a személy gyorsan, nagy mennyiségű ételt vesz magához kontrollálatlanul, viszont ezt a túlevéses epizódot nem követi kompenzáló viselkedés (Short et al., 2013). Tekintve, hogy a túlevés, az alacsony önértékelés, a testsúly és az alak miatti aggodalom a bulimiában is megjelenik, ezért kezdetben úgy vélték, hogy egyazon betegség két megjelenési formájáról van szó (Pratt, Telch, Labouvie, Wilson, & Agras, 2001). A kutatások ezen a vonalon, a bulimia vizsgálatával párhuzamosan indultak el.
A túlevéses zavar egy falásrohamokkal járó állapot, melynek kialakulásában több személyiségjellemző szerepe is megemlíthető. Az egyik ilyen elem a perfekcionizmus. A maladaptív perfekcionizmus növeli a testtel való elégedetlenséget, ezen keresztül csökken az önbecsülés, és túlevéses zavarhoz hasonló tünetek alakulhatnak ki (Luo, Forbush, Williamson, Markon, & Pollack, 2013). Emellett ha a személynek merev céljai vannak a testsúllyal és alakkal kapcsolatban, az hozzájárulhat a binge eating epizódok (falásrohamok) kialakulásához perfekcionista személyeknél (Short et al., 2013). A felsoroltakon kívül a BED jellemzőjének tartják az impulzivitást és az ingerkeresést is (Tölgyes & Unoka, 2008), mely a bulimiával erősíti a kapcsolatát.
A személyiségjellemzők mellett azonban meg kell említenünk az érzelemszabályozás hiányosságait is. Több kutatás igazolta, hogy a súlyproblémákkal küzdő személyek nehezen kezelik a negatív élményeiket, illetve az érzelmi hatásokat evéssel próbálják szabályozni (Goossens, Braet, Van Vleirberghe, & Mels, 2009; Masheb & Grilo, 2006; Ricca, Castellini, Lo Sauro, et al., 2009). Egy metaanalízis megerősítette, hogy a negatív érzelmek gyakran kiváltják a falásrohamokat a túlevéses zavarban, illetve a bulimia nervosában (Haedt-Matt & Keel, 2011). Tehát elmondhatjuk, hogy a zavar hátterében, más evészavarokhoz hasonlóan, az érzelemszabályozás hiányosságai állnak.
Bár a fogalom kevésbé ismert más evészavarokhoz képest, az átlagos lakosságnak mégis közel 3%-át érinti a falásrohamokkal járó zavar, míg a túlsúlyos és elhízott személyek körében ez a szám már 8%, a súlycsökkentő kezelést igénybe vevő személyek körében pedig kifejezetten magas, 20-30% a falásrohamok megjelenésének aránya.
A falásrohamok megjelenése egyfajta menekülést jelent a negatív érzelmi állapotból klinikai és nem klinikai eseteknél is. A zavar kezelésére elsősorban a viselkedésterápia és az interperszonális terápia javasolható (L.M. Gianini et al.,2013).
Komment írása