Éjszakai gondoskodás a kisbabákról

Sokszor hallhatjuk, hogy az élet első időszaka számos témában meghatározó a további életünkre nézve. Ebben valóban sok igazság van. Az, hogy a kisbaba mennyi stresszt él át a korai időszakban, meghatározhatja a későbbi stressz tűrő képességét is. Az élet első hónapjaiban a babák kortizol szintje (stressz hormon) jellemzően alacsony, ha a gondozó fenntartja a belső egyensúlyukat, érintés, simogatás, etetés útján. Ha azonban a jelzéseikre senki nem reagál, akkor magasra szökik a kortizol szint, amit ők még nem tudnak szabályozni, ha túl sokáig sírnak, az mérgező hatással van a fejlődő idegrendszerre (Gerhardt, 2007; Liedloff, 2007).

A kortizol szint hatására ugyanis a hippokampusz (emlékezetért, memória folyamatokért felelős agyi terület) receptorainak száma csökkenhet, ezért a stressz hatására emelkedik a kortizol szint, de ezt kevesebb receptor fogja érzékelni, ezért a kortizol elárasztja a hippokampuszt, akadályozva annak fejlődését. Ezek a gyerekek felnőtt korban is nehezebben viselkik el a streszt. 

Azok a csecsemők, akik tudják, hogy egy felnőtt gondoskodni fog róluk, megszerzik a képességet, hogy megbirkózzanak a stresszel. Akiknek sok fizikai kontaktusban volt részük, azoknak a kortizol receptoraik felszaporodnak, és felnőttkorban könnyebben viselik a stresszt.

Korábban, a behaviorista megközelítés feltételezte, hogy a sírás rossz, és meg kell szüntetni. Pedig a sírás nem feltétlenül baj : Vannak csecsemők, akik sírással ki tudják harcolni maguknak a megfelelő ingermennyiséget, ám veszélyes helyzetben vannak a kevésbé erőszakos csecsemők, akik nem képesek megharcolni a változatos környezetért, miközben szülei büszkén dicsekednek vele, milyen jó gyerek, menthetetlenül unatkozik, és lassanként elfelejt érdeklődni a környezete iránt (Ranschburg, 2003). Ha az erőteljes belső késztetés a világ megismerésére, elfojtásra kerül, az mély frusztrációt válthat ki, és kedvezőtlen hatást gyakorol a szellemi fejlődésre (Liedlof, 2007). 

Fontos, hogy figyelembe vegyük a gyerek szükségleteit, és megtanulja, hogy igényeire kiszámítható választ kap. Ennek a folyamatnak az éjszakai gondoskodás ugyanannyira része, mint a nappali.

A kisbabáknak még nincs tárgyállandóság érzetük, tehát, ha az anyját nem látja, az nem létezik számára. Ha éjjel testközelben van az a személy, akihez kötődik, akkor tudja, hogy nem hagyták magára, biztonságban van. aki együtt alszik, gyakrabban és hosszabban részesül az érintés jótékony hatásaiból.

A természeti népek babái például az éjszakát anyjuk mellett töltik, bőrük összeér, hallják a szuszogását, ha igénye van rá, az anyja megszoptatja. Ez után semmilyen különleges bánásmódot (büfiztetés stb ) nem igényel. ennek oka, hogy napközben és éjszaka is sokkal többet ehet. Az anyai kontaktustól megfosztott gyerekek erősen szoronganak. Az amygdalában megemelkedik a kortikotropin hormon, ami a félelemért felelős. A csecsemő első kommunikációs eszköze a bőr, ingerlése nélkülözhetetlen a testi, szellemi fejlődéshez. Ezért kiemelt a jelentősége a szülővel történő megfelelő mennyiségű fizikai kontaktusnak, bőrkontaktusnak csecsemőkorban.

Mindez nem eredményez túlzott ragaszkodást, hiszen a kielégített vágy elmúlik, azonban önbizalmat és önállóságot igen.

Természetesen fontos szempont az is, hogy melyik családnak milyen éjszakai gondoskodási forma a legkomfortosabb, a leginkább fenntartható hosszú távon. Fontos, hogy a szülő számára is megfelelő legyen az a mód, amit választanak. Ugyanakkor, sok esetben a szülők ösztönösen érzik, tudják, hogy a kisbaba közelsége megfelelő a számukra még akár éjszaka is. És amint látjuk, ezek a megérzések nem alaptalanok, hiszen tudományosan sok szempontból alátámasztható, hogy milyen előnyökkel járhat a gyermek számára hosszú távon.