A gyerekek főleg óvodás és kisiskolás korban élnek a verbális agresszió ezen formájával. Az áldozat lehet valamilyen szempontból pozitív, vagy negatív irányban eltérő. A támadó, a csúfolódó projektálja saját feszültségeit az áldozatra. Általánosan elmondható, hogy az áldozat önértékelése nincs a helyén, az átlagosnál szorongóbb, befelé fordulóbb. Azért válhat áldozattá, mert nem tudja megvédeni magát, ezáltal gyűjt további feszültséget a meglévőhöz. Otthon a szülő szerencsés, ha elmondja a gyerek, hiszen akkor első körben már érzelmi támaszt tud nyújtani gyermekének, ami bizalmi szempontból fontos. Egy meleg, elfogadó légkör utat teremt a feszültségek megbeszélésének. Empátiával, annak megértésével, hogy a gyerekek miért bántják, pl. mert pufi, vagy szemüveges a kicsi, el tudjuk fogadtatni gyermekeinknek nemcsak a nehézségeket, hanem hangsúlyozhatjuk előnyeit, értékeit, amellyel a gyermek megtanulja helyén kezelni pozitív és negatív tulajdonságait, így határlohatja el magát mindarról, ami nem ő. Érdemes a pedagógust is bevonni, ha ez a csúfolódàs komolyabb méreteket öltött.
Ő nevelőként segítheti az óvodában történt konfliktusokat megértetni, rendezni a gyerekekkel. Így a megbocsátás felé terelheti őket. Persze nem árt megtanítani a gyerekeket a lelki önvédelemre a maguk szintjén, hogy ellenérzéseket bátran fejezzék ki a csúfoló felé. Pl. Buta dolgokat beszélsz, vagy a klasszikus " aki mondja másnak, az mondja magának". A szülő szerepe leginkàbb az érzelmi szocializációban van van, ami által idejekorán felismeri a gyerek, hogy mi történik körülötte, így már tud hozzá alkalmazkodni, megfelelően védekezni.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
Komment írása