Az otthon szerepe gyermekkorban

Bár a pszichológia leggyakrabban az emberek belső folyamataival és kapcsolataival foglalkozik, érdemes a minket körülvevő környezetre, annak hatásaira is figyelmet fordítanunk. Az emberi működést nem tudjuk csak önmagában megérteni, szükségünk van azoknak a tereknek a megismerésére is, amikkel érintkezünk. Ugyanis nem csak mi alakítjuk a környezetünket, hanem az is formáló erővel hat ránk.

Nem újdonság, hogy az emberekben egészen gyerekkoruktól kezdve erős érzelmi kötelék alakulhat ki bizonyos helyekhez. Ilyen szempontból a legmeghatározóbb tér az életünkben az otthonunk lesz, kötődés fedezhető fel még a nagyszülők otthonához, óvodához, iskolához is. A közös bennük, hogy egyaránt megjelenik az ott élő, oda kapcsolódó emberekhez fűződő kötődés, valamint magához a környezethez, tárgyakhoz való ragaszkodás.

Ez az a hely, amit élettérként hozunk létre.  Igaz, nem csak azt fogjuk otthonunknak tekinteni, amit mi rendezünk be. Csukjuk be a szemünket és gondoljunk az otthonra. Ha érdekes módon nem a jelenlegi lakóhelyed van a szemeid előtt, nem kell megijedned. Egy amerikai kutatás 2260 felnőtt között vizsgálta az otthonhoz fűződő viszonyát. A kutatásban résztvevők mindössze 22%-a választotta jelenlegi lakhelyét annak, amit szíve szerint otthonaként tart, 18%-uk azt a helyet, ahol legtovább élt és 60%-uk azt, ahol gyermekként élt.

Mitől lesz különösen fontos az otthon a gyermekkorban?

Az otthon hangsúlyos résztvevője a fejlődésünknek. Az első és egyben alapvető szükségletünk kialakulása, ha személyhez, akkor az édesanyához és édesapához, ha helyhez, akkor az otthonhoz kapcsolható. Ez a bizalom és biztonságérzet. Otthonunk egyszerre nyújt fizikai és érzelmi biztonságot. Olyan bizalom épülhet ki ebben a térben, amit a világra is tudunk használni. Ha a nagyvilágban rossz élmények érnek, ide visszavonulhatunk és védve leszünk. Egyaránt köthető ide a személyes és a szociális biztonság.

Hasonlóan lényeges a gyermekek számára az állandóság és kiszámíthatóság. Idézzük fel, hogy ragaszkodnak egy-egy játékhoz, meséhez, mennyire szeretik a fürdés esti rituáléját. Az ismétlés ismerősségérzetet biztosít, ami biztonságot ad számunkra. Idézzük fel azokat az ingereket, szokásokat, amik az otthon-lét érzetét keltik bennünk. A sütemény, amit a nagymama mindig ugyanúgy szokott csinálni, az ebédlő, ahol össze szokott gyűlni a család, a híradó hangja, amit apa esténként nézni szokott, anya vacsorához hívó kiáltása... Ezeknek az apró szokásoknak az ismétlődése erősen összekapcsolódik az otthon fogalmával.

Az állandóság fizikai környezetünket tekintve sem közömbös tényező. Kulcsfontosságú, hogy gyermekkorban stabil környezet vegyen minket körül, ami érzelmi és kognitív fejlődésünkre is hatással van. A költözéssel járó környezetváltozás átmeneti egyensúlyvesztést idézhet elő a gyermekekben, de a felnőttekben is. Az új hely számos ismeretlen tényezőt is jelent egyben a fizikai környezettől kezdve a társakig, szokásokig. Az ismeretlen, idegenség érzésből fakadó stressz időszakosan teljesítményromláshoz vezethet, és mivel egy új közegbe kell beilleszkedniük a gyermekeknek, a szociális biztonságérzetük is csökken.

                Az otthon egyik központi értéke, hogy a valahová tartozás érzetének ad helyet. Az otthonunkról a családunkra asszociálunk, ami már gondolatban is segítheti a gyermekeket egy nehezebb helyzetben. Ezért is szeretnek egy-egy tárgyat, játékot magukkal vinni bölcsődébe, óvodába, de még iskolába is, hiszen az otthon, az anya illatát érezve felidézhetik őket. Ettől már biztonságban tudják érezni magukat.