Vigyük szakemberhez?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! A gyermeke viselkedése szorongásos tünetekre utal, tehát a rövid válasz a kérdésére az, hogy érdemes lenne szakemberrel konzultálni a kialakult helyzet kapcsán. Az biztos, hogy az édesanya kiszámíthatatlan jelenléte és eltűnései komoly terhet jelentenek egy gyermek számára, ugyanakkor ez a hölgy mindig az édesanyja marad, és lélektanilag akkor is hatással lenne a gyermekre a személye, ha egyáltalán nem lenne jelen az életében fizikailag. Az is fontos, hogy a leírása alapján a gyermek tünetei mögött ott állhatnak a családi, felnőttek által is létrehozott dinamikák, viszonyok, hiszen ebben a néhány mondatos üzenetében is helyet kapott az édesanya, az édesapa és a nagymama háromszöge, illetve Ön is résztvevője ennek a helyzetnek - az, hogy maguk hogyan vannak egymással, milyen a viszonyuk, biztosan kihat a gyermek állapotára. Ezért ha elviszik gyermekpszichológushoz a kisfiút, a folyamat aktív jelenlétet, változástatás iránti motivációt és belső munkára való hajlandóságot fog követelni a felnőttektől is, vagyis az önmagában valószínűleg nem lesz elegendő a javulásához, hogy a kisfiú hetente 1 alkalommal találkozik pszichológussal. Úgy tűnik számomra, hogy Maga gondolkozik a gyermek állapotáról és aggódik érte, ami mindenképpen pozitívum, hiszen a nevelő felnőtt hasznos aggodalma a gyermek állapotáért alapvető üzemanyaga a gyermekterápiáknak. Ezzel együtt levele azt is sugallja, hogy kevéssé van megkérdezve a kisfiú maga, hogyan érzi magát, ehelyett inkább a találgatás dominál, hogy mi lehet vele, mekkora a baj? Ha ez tényleg így van, akkor érdemes lenne minél többet kapcsolódni a gyermekhez, akár együttjátszáson keresztül (a karácsonyi időszak kitűnő lehetőség társasjátékozni, amit a 11 évesek egyébként is élvezni szoktak), akár közös étkezések alkalmával, ahol a gyermekkel való együttlét alatt szerezhetnek újabb benyomásokat arról, hogyan érzi magát a kisfiú, és mi az, ami nehéz neki. Akár konkrétan beszélgethetnek is vele erről, de ne törekedjenek arra, hogy a kisfiú mindenképpen megfogalmazza, hogy "mi a baja" (erre nem biztos, hogy aktuálisan képes), pusztán csak legyenek érzelmileg jelen, hallgasák meg, hogy azt érezhesse, biztonságban van, és értő fülek veszik körül.