A kérdés
Tisztelt Uram/Hölgyem! Kisfiam 22 hónapos és sajnos elég akaratos. Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, akkor egyből üt, mar, karmol. Sokszor van, ha kisebb problémája van, akkor megüti a játékát és néz rám, hogy reagálok. Nagyobb problémánál engem is meg-megüt. Mindig rászólok, hogy ezt nem szabad. Ilyenkor van, hogy egyből puszit küld, de valamikor folytatja. Vele egykorúak vagy kisebbek esetén viszont szinte ok sem kell és már kötekszik. Főleg fiúkkal. Ma kezdtük a bölcsit és sajnos már ma osztogatta a pofonokat, valaki már őt is megkarmolta, bár nem is láttam mikor. A bölcsiben már nem fognak rá úgy figyelni, mint én, ezért félek, hogy baja is lehet. Itthon nem láthatott ilyet, így nem tudom mi okozza nála. Alapvetően nagyon vidám és huncut kisfiú, csak más gyerekekkel durva (csak kisebbekkel vagy vele egykorúakkal és főleg fiúkkal), illetve ha valami nagyon nem tetszik neki. Jelenleg gyermeklélektant tanulok, illetve olvasok egy könyvet is a fiúk neveléséről. Teljes mértékben egyetértek azzal a megállapítással, hogy a lányok és a fiúk alapvetően mások. De nem gondolom, hogy szimplán ez okozná ezt a természetet. Ön a leírtak alapján mit gondol? Majd kinövi, a fiúhormonok okozzák vagy valami probléma állhat a háttérben? Mit javasolna? Köszönettel: HorváthnéA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Asszonyom! Teljesen egyetértek Önnel abban, hogy nem pusztán nemi különbségek állhatnak a háttérben. Ebben az életkorban gyakran előforduló jelenség a gyermekeknél, amit leír, melynek hátterében az akarat, az önállóság fejlődése állhat. A gyermek szeretne valamit elérni, de még sok képességnek híján van, hogy azt valóban véghez vigye, ezért dühös lesz és így fejezi ki. Bár nem tudom, hogy az Ön gyermeke hol tart a beszédfejlődésben, de a leírtak alapján úgy gondolom, a gyerekekkel szemben megjelenő viselkedésének hátterében kommunikációs nehézségek is állhatnak. Ebben az életkorban gyakori, hogy a gyermekek még nem tudnak elfogadhatóbb eszközöket alkalmazni annak érdekében, hogy kifejezzék nemtestszésüket, vagy elérjék a céljukat társaiknál. Ezért fordulnak ahhoz az eszközhöz, ami a legkönnyebben elérhető és mindenki számráa érthető. Azaz ütnek, harapnak, karmolnak, stb. A többi gyermekkel szembeni durvaság hátterében ezen kívül más okok is állhatnak, amelynek kiderítéséhez szükség lehet egy alaposabb konzultációra egy szakemberrel a kerületi nevelési tanácsadóban vagy magánrendelésen. Összességében tehát a leírt viselekdés gyakran előfordul és a tipikus fejlődés része lehet, ugyanakkor, ha valóban nagyon gyakori és túlnyomórészt durva megnyilvánulások jelentkeznek kortársak és kisebbek felé, valamint ez a beszéd és kommunikáció fejlődésének előrehaldatával sem változik, akkor érdemes utánjárni, hogy mi állhat a háttérben. Remélem, segíthettem! Üdvözlettel, Merckle AndreaKiemelt szakemberek a témában
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
