Terápiás szerelem

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Sajnálom, hogy így gyötrődik és ennyi szeretett ember mellett sem találja a helyét. Igaza van, nem jó így folytatni a mindennapokat és örülök, hogy írt az oldalra és próbálkozik új megoldások keresésével. Ami a szerelmet illeti, az sokszor csak beköszönt az ember életébe. Vannak helyzetek (sérülékenyebbek vagyunk, nincs annyi öntiszteletünk, segítségre szorulunk, krízis helyzetet élünk át...), amikor még könnyebben fogadjuk be szívünkbe azokat az embereket, akik kedvesek, intim teret biztosítanak a számunkra, meghallgatnak bennünket, ilyenkor a szerelem nem válogat, lehet a másik ember akár orvos, pszichológus, tanár, főnök … Ha megvizsgáljuk a pszichoterápia elengedhetetlen feltételeit, akkor nem igen különbözik egy jó párkapcsolattól, barátságtól, szülő-gyerek viszonytól, ugyanis itt is meghitt, intenzív személyes kapcsolat van, a kliens minden szavára odafigyelnek, fontos a múltja éppúgy, mint a jelene és jövője is. A kliens megkapja a feltétel nélküli elfogadást és támogatást. Ezek után azok a kliensek, akiknek a problémájuk nagy része a kapcsolati elakadások köré szerveződik, könnyen beleszerethetnek a terapeutába, hiszen épp megélhetik a kapcsolódás pozitív kimenetelét. Ha ez megtörténik, jó lehetőséget ad a fenti témakörök átbeszélésére,a terapeuta-kliens viszonyának tisztázására, ami további alappal szolgál a kliens kapcsolati hálójának feltérképezésére és akár fény derülhet arra is, hogy nem vonzódik a feleségéhez. A lényeg, hogy ezeket az „itt és most” témaköröket használják fel a nyílt beszélgetésre, a terápia előremozdítására. Leveléből az derül ki, hogy ez elakadt és inkább a helyzetből való kimenekülés lett a megoldás. A terapeutát nem kell féltenie, hiszen van szupervízora és a terápiás tevékenység alapfeltétele a rendszeres önismeret és továbbképzés is. Inkább azzal lenne jó foglalkoznia, hogy miként tudna közelebb kerülni a feleségéhez és hogyan tudná újra jobban elfogadni Önmagát. Leveléből azt érzem ki, hogy túl szigorú magához: Önmagát teszi felelőssé egy csomó dologért, holott felnőtt emberekkel van körülvéve, ők is hozzájárulhatnak a problémák kialakulásához. Akármennyire frusztrálónak és félelmetesnek érzi, jó lenne leülni és elbeszélgetni a feleségével, ha nem is konkrétan az esemény kapcsán, de a kapcsolatuk minősége és terveik mentén igen. Kedves kérdező, mi hiányzik most Önnek? Hogyan tudna a mindennapokban a céljaira koncentrálni, mi van a kisfiával, akinek Ön mintaadó, várja és kéri a nevelést, tanítást, új apai ingereket? Ha csak erre koncentrál és a lehető legjobban kiteljesíti játékosságát, kíváncsiságát, kommunikációját, máris több évre megalapozza életörömét. A kuszaságok nem kellemesek, viszont az élet velejárói, mint a születésnél a fájdalom. Önmagára és céljaira koncentrálva elkezdheti kibogozni a szálakat és megvalósítani azokat a kis vágyakat, amikkel teljesebbnek érzi életét. A fiával való kapcsolat olyan, ahol tiszták az érzések , itt gyakorolva megerősödhet más területeken is. Csak egy mondat erejéig hangzott el, hogy „ már csak néhány éve van hátra „, nem tudom pontosan mire gondol, de érdemes lenne megnézni, hogy a halálfélelme hogyan kapcsolódik a kuszaság érzetéhez és persze jó lenne feloldani, kibeszélni és megérteni. A kapcsolatok lerendezése így még nagyobb érvényt nyerhet. Ha kell kérjen segítséget a kezdethez. Üdvözlettel Balázs Nelli