A kérdés
Üdvözlöm! Édesapám már jó ideje szenved ezektől a tünetektől és keresi is folyamatosan a megoldást, de eddig nem járt sikerrel. Kipróbált már különböző méregtelenítéseket, masszázsterápiát és úgynevezett sóterápiát. Most 58 éves és állítása szerint a 30-as évei eleje óta van ilyen "állapotban". Családunk tagjai is mellette állnak a probléma eredetének a megtalálásában, de együtt se nagyon jutottunk előrébb. De a minap észrevettünk egy érdekes összefüggést a viselkedésével kapcsolatban. Alapvetően bármilyen témáról lehet vele beszélni nyíltan és őszintén, de van 1-2 érzékeny téma ahol jelentősen más viselkedést tapasztaltunk, mint a többi beszélgetés során. Mégpedig mikor valamilyen családi téma szóba kerül (házfelújítás, amit már évek óta tervezünk és a pénzügyi háttér is adott) egyszerűen elutasítóvá, negatívvá válik a viselkedése és ennyivel lerendezi a dolgot "jó hagyjuk" és abba a pillanatban feláll az asztaltól és kimegy. Itt igazából eleinte arra gondoltunk, hogy nem érdekli a dolog és neki jó így ahogy van, miközben a család többi tagja szerette volna a változást. A másik ilyen téma a múlt történései. Ez a dolog egyre jobban megviseli családunkat és már a szétköltözés gondolatát is felvetettük, de úgy gondoljuk a probléma forrása nem fizikai, testi betegség, hanem valamilyen hosszú ideje tartó lelki problémával küszködik édesapánk, amit a mai napig nem tudott kiheverni és különböző terápiák megszállottjává vált emiatt. A következő kérdéseim lennének, amint meg tudja erősíteni, hogy tényleg pszichés gondjai vannak és helytállók a feltételezéseink: Hogyan lenne érdemes rávilágítani a probléma forrására? Mivel hosszú ideje szenved ebben az "állapotban" a szembesítés nem okozna neki nagy sokkot? Tapasztalatai szerint mennyi idő szükséges a gyógyuláshoz és megtudja ezt családunk oldani, vagy célszerű lenne szakembert is igénybe venni? Köszönöm a segítségét előre is! Üdvözlettel: NorbertA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Norbert! A leveléből azt olvasom, hogy édesapját egy gondoskodó család veszi körül, akik nagyon segítenének neki, ám mégsem sikerül. Édesapja beleágyazta magát ebbe a szerepbe, azt mondja, már 30 éves korától így érzi magát. Nem tartom valószínűnek, hogy a családja előtt fog megnyílni, és feltárni előttük a probléma forrását. Feltételezem, ő maga sem tudja honnan eredeztethető a jelenlegi állapota. Mit jelent az, hogy különböző terápiák megszállottjává vált? Kapott már pszichoterápiás segítséget? Szembesíteni őt csak az Önök által érzett érzésekkel lehetne, tehát amit Önök éreznek: fájdalom, tehetetlenség, hogy úgy érzik nincsenek megértve, elfogadva, és segítő szakemberhez fordulnának. A szeretetüket és aggodalmukat is kifejezhetik. Minden érzésről tájékoztathatják, amit Önök éreznek ettől a helyzettől. Ha édesapjuk felé irányítják az érzéseket, támadásnak fogja érezni, védekezni fog. Amennyiben a tehetetlen helyzetet célozzák meg, melyben mindannyian benne vannak, némi együttműködési szándék talán kiváltható belőle, és segítő szakember bevonását is megléphetik. Kedves Norbert! Lehet diagnosztikus sémák mögé bújni, valakinek ez így könnyebbség. Szerintem a segítő szándék a lényeg, a tünetek feloldása, a jobb közérzet és kellemesebb együttlétek megteremtése. Üdvözlettel, Jeges C. EleonóraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
