A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Egy olyan problém van, hogy mikor elolvastam egy szöveget, felfogtam mit tartalmaz( látom a betűket), viszont nem tudom annak a lényegét, az esszenciáját visszaadni. Szó szerint próbálom a szöveget visszamondani. Ez olyan szinten gondot okoz, hogy lemaradtam az államvizsgámról és olyan szinten belecsúsztam a depresszió vermébe, de kértem segítséget. A héten megyek neurológushoz is, mivel gyerekkoromban agyvérzésem volt, sokszor fáj a fejem és mint ha szét akarna feszülni belülröl. Próbálom megtalálni a szöveg "feloldásának" módját. Észrevettem, hogy a dialógusok megmaradnak a fejemben, szinte rögtön, pláne ha kép is társul hozzá:dokumentufilm mániás vagyok. Ha megnézek egyet, tesómmal órákat tudok diskurálni róla. Haladjak ezen az úton? Ebben szeretnék segítséget/megerősítést kérni. Itt ahol élek, nincs ilyen jellegű sgeítségnyújtás..sajnos. Köszönöm a segítséget.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Márk! Levele alapján nem tudom elég pontosan megérteni, mit ért az alatt, hogy nem tudja az olvasott szöveg lényegét visszaadni. Azt írja, hogy „lemaradt az államvizsgájáról”, tehát, ha jól értem, egy főiskolát vagy egyetemet – a záróvizsgát leszámítva – már elvégzett? Ez számtalan vizsga sikeres letételét jelenti, ugye? Ez nem sikerülhetett szószerinti tanulással. Az lenne fontos szempont, hogy különbözik-e, és milyen módon az, ahogyan most a tanulási folyamat Önnél zajlik attól, ahogyan pár hónapja/éve történt. A neurológiai vizsgálat segíthet a szervi okok kizárásában, ám el tudom képzelni, hogy az Ön helyzete a tanulási nehézségeivel szervi okok nélkül is kerek. A magyar oktatási rendszerben különösen igaz, hogy az intézményi stílusú tanulás rendkívüli igénybevételt jelent (ezt most a befogadói oldalra értem, nem tagadva a szimmetriát). Összekeveredik a tanulás és a tanítva levés. Egy egyetemi előadás alapvetően unalmas (akadnak kivételek), alacsony hatásfokú (kb 5%-a megy át az információnak). A hallgatók jelentős része gyakran kinézeget az ablakon, egymással dumál, robotpilótára kapcsolva másolja a táblát/írásvetítőt, mivel másfél órán keresztül mozdulatlanul, szótlanul figyelni legtöbbünk számára lehetetlen. Hasonló a helyzet tankönyvek olvasásával. Az érzelmi involváltság, a motiváltság, az „őszinte érdeklődés” meghatározó lehet a tanulás, vizsgára készülés könnyedsége/sikere szempontjából, Magyarországon a hallgatók többsége ezen feltételek hiánya ELLENÉRE teljesíti a vizsgáit. Mellesleg a sok mozgás is nagy erőforrás a tanulásban, és bár ennek az életkor előrehaladtával szerepe csökken, sohasem szűnik meg teljesen. Nem lehet-e, hogy az Ön érdeklődése a megtanulandó anyag iránt gyakorlatilag nullára csökkent az évek során? Hogy elfáradt a sok „favágásban”, az unalomban, az „izomból tanulásban”? Elsődleges érzékszervünk a szemünk, az általunk feldolgozott információ döntő részét (kb 80%-át) így szerezzük. Érthetőnek találom, hogy egy dokumentumfilm sokkal könnyebben megragadja figyelmét, mint egy tankönyv. Testvérével átbeszélik, megvitatják, feldolgozzák, megemésztik a látottakat/hallottakat. Ez a tanulás természetes, könnyed módja. Arisztotelész tanított ilyen módon, egykét tanítványával „óra” közben sétálgatva (egy szőlőligetben, ami talán nem elengedhetetlen), átvitatva a „tananyagot”. Kombinálva az együttlétet, a vita hevét, a felfedezés izgalmát, a testmozgást. Gyakorlatilag csak azt vagyunk képesek megtanulni, azt vagyunk képesek emlékezetünkből felidézni, ami valamilyen értelemben történetté formálható/formálódik. Ez még olyan esetekben, mint a számfogalom kialakulása esetén is igaz. Testvérével érzelmi, pezsgő szellemi, társas élményben van része, ami egy közös történet, ezért ezekre sokáig emlékezni fognak. Esetleg megpróbálhatja megkérni testvérét, hogy ebben az utolsó, nagy vizsgában legyen valamilyen, a dokumentumfilmezéshez hasonló módon az Ön segítségére. Sok sikert kívánva, Simon Zoltán
