A kérdés
Jó napot! Az a problémám ,hogy 3 éve elvetéltem 16hetesen,ami miatt magamat hibáztatom,mert először mikor kiderült várandósságom nem örültem neki(nem tervezett baba lett volna).Miután megtörtént vetélés,magamba voltam fordulva,híztam.Majd "feleszméltem" és tornásztam,egészségesebben élek,étkezem.Egy dolog maradt vissza hogy könnyen elsírom magam kisdolgokon is.Most kb 5-6 hónapja szeretnénk babát viszont nem sikerül. Körülöttem mindenki várandós vagy babája van mostanra már.Nem azt mondom ,hogy zavar,csak nem értem nekünk miért nem sikerül. Ha mindig valaki várandósságát megtudom,hangulat ingadozásaim lesznek ,nyelési nehézség és fáj gyomrom.Pár nap és elmúlik magától egyébként. Ön szerinti szükségem lenne- e orvosra?Köszönöm szépen előre is segítségét!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ha jól veszem ki, az orvosi segítség alatt lélektani megsegítést ért, ebben az esetben a következők jutnak eszembe. A vetélés mindig nagy lelki terhet ró egy nőre, ami számtalan belső folyamatot elindít, tele nehéz érzésekkel, ezért a feldolgozás is egy hosszabb belső munka. A "feleszmélés" a magába fordulásból, ahogyan Maga hívta, tehát az aktivitás növelése biztosan nagy segítséget jelentett akkor és ott, hiszen általa visszazökkent az életbe, hangulata is javulni tudott. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a nehéz érzések feldolgozatlanul megmaradtak Önben, amire az érzékenység (gyakori sírás) mellett az is utal, hogy egy várandósság hírére azonnal intenzíven reagál nem csak a lelke, de a teste is. Szerintem érdemes lenne egy szakember támogatása mellett ránézni az egykori vetélés élményére, arra, hogy pontosan mit jelentett ez akkor Magának, mi zajlott belül, és vajon hogyan hatnak ezek aktuálisan, milyen színezetet adnak a jelen történéseinek? Olyan pszichológus kolléga megkeresését javaslom, aki járatos a perinatális pszichológia területén. Budapesten jó szívvel tudom ajánlani a Perinatus Alapítványt.