A kérdés
39 éves pánikbetegségre hajlamos férfi vagyok! Egyetemi éveim alatt a sok stressz hatására az amúgy is szorongó emberből pánikbeteg lettem. Gyógyszerek segítségével tünetmentes lettem továbbra is szedem kisebb mennyiségben a gyógyszereimet.(Paroxetin,Rivotril) Egyetemet sikeresen elvégeztem és elég jó állásom is van. A párkapcsolataim viszont katasztrofálisak. 33 éves koromig nem volt dolgom nővel. sokszor csalódtam emiatt menekültem egy nálam 11évvel idősebb nő karjaiba. Alkalmi kapcsolatnak indult de ő szerelmes lett belém, sokáig játszottuk a se veled se nélküled dolgot. Én többre vágyom, igazi családra, ezt ő nem tudja feldolgozni nekem meg lelkiismeret furdalásom van. Most újra szakítottunk mert nekem tetszett valaki más, persze sikertelenül próbálkoztam. De rájöttem az igazi baj az hogy borzasztóan félek az elutasítástól és attól hogy senkinek sem kellek. Most a szokásosnál is jobban bestresszeltem lassan visszazuhanok a pánikbetegségbe mert előrefélek hogy hiába is próbálkozom.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét két részre bontanám, az egyik, a pánikhoz való viszonya, a másik pedig a párkapcsolati kudarcok kérdése. Nyilván mindkét probléma egy tőről fakadhat, az pedig az öntisztelet hiány. Nem sokat tudok Önről, viszont leveléből az tűnik ki, hogy már igen fiatalon belemenekült egy állapotba, amiben benne is ragadt, ugyanis a pánik nem az a fajta megküzdési stratégia, amit évtizedekig ne lehetne megváltoztatni. Mi az ami még mindig fent tartja eme állapotát, mi miatt nem hagyja el a gyógyszereket és keres más megküzdési stratégiákat? Mi van a pánikban, ami ennyire fenyegető és mitől érzi azt, hogy a nehéz, frusztráló helyzetekben bármikor előtörhet. Mitől kap ekkora külső hangsúlyt? Sajnálom, hogy ennyire hatása alá került és úgy gondolja, hogy ez az állapot irányítja egész lényét, életét és bármikor előugorhat. Az ember élete során sok helyzetben sérülhet, elveszítheti bizalmát , tiszteletét, nem tudom hányszor volt nehéz helyzetben és még hányszor lesz, viszont ha tényleg párkapcsolatot szeretne, akkor azokat az energiákat, melyeket jelen esetben a pánik távol tartására fordít, fordíthatná önmaga erősítésére is. Az jó, hogy próbálkozik, hogy nem adja fel, ez nagyon becsülendő. Azt gondolom, hogy nincs veszteni valója, ha továbbra is próbálkozik, nem kerüli el a szociális helyzeteket és meri felvállalni önmagát más emberek előtt. Talán ami még segítene, az a kellő önismeret megszerzése, hiszen így jobban meg tudná ítélni, hogy mi miatt keveredik bele ugyanazokba a sémákba, esetleg lenne ötlete arról, hogy mi az amit még jobban tudna csinálni, mik az erősségei, gyengéi és ennek függvényében keresne párt. A párkeresés nem könnyű élethelyzet, viszont ha az életében kialakít stabil pontokat, amiben sikerei vannak, akkor egy-egy kudarc nem fog drasztikusan felfordítani mindent, mert alapjaiban stabil, örömteli marad. Melyik az a terület, melyben jól érzi magát, amit szívesen csinál, ahol sikerei vannak, ide is bőven fektethet be energiákat a betegségtudat fenntartása helyett. Kívánom, hogy sikerüljön feltérképeznie lehetőségeit és megélni azok örömét. Üdvözlettel Balázs Nelli