A kérdés
Szép Napot! Hogyan kell a fájdalmat feldolgozni? Lehetséges-e? Tényleg minden agyban dől el, vagy az is csak egy saját magunk átverése? Ha mi vagyunk a sorsunk kovácsai, akkor miért igy történnek az események? Sok-sok olyan kérdés, amire nem találom a választ. Talán önző vagyok, hogy magamra gondolok. Fantasztikus az emberi agy ahogy ide oda kattog jó és rossz között. Testvérem 5 éve, hogy lecsukta szemét örökre. Nem csak a testvérem volt Ő, hanem az aki felnevelt, védet, segített nekem mindenben. Azt tudom nem azért ment el hogy én utánamenjek de azóta minden megváltozott… minden. Kérdés az persze mi hiányzik benne? Az, hogy fel kellett nőnöm azonnal és szembesülni avval, hogy nincs aki fogja a kezem?! Szüleim összetörését végignéznem és kiderüljön erős vagyok-e vagy én is megroppanok?Édes anyukám gyógyíthatatlan beteg, édes apukám rákos volt. Én itt vagyok egyedül, de úgy mégsem. Boldognak kéne lennem.Életben vannak szép dolgok. De én most nem találom ezeket. Segítség kérem!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A leveléből megtudtam, mennyire súlyos veszteségek érték, szülei, testvére. Sajnos nem teljesen vagyunk sorsunk kovácsai, és az igazság az, hogy ha elveszítünk valakit, akit nagyon szerettünk, a hiány sokáig, talán mindig fáj. Igaza van, borzalmasan nehéz ezzel élni. Sok-sok emberrel beszélgettem már a munkám során, akiket hasonló nagy veszteség ért, és tudom, az ő példájukból, hogy lehet tovább élni, és még boldognak, de legalább nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak is lehet lenni. Ahhoz, hogy el lehessen engedni, aki meghalt, nagyon fontos, hogy meg tudjuk őrizni őt, tudatosítva, hogy mit köszönhetünk neki, élete mit hagyott itt nekünk örökségül. Aki gyászol annak átalakul az élete, és át is kell alakítania, hiszen ugyanúgy nem lehet csinálni már a dolgokat. Talán a régi célok sem érvényesek már, vagy nem pont úgy. Nem nagyon hiszem, hogy a puszta szavaim segítenének, mert a leveléből kitűnik, hogy nagyon magányosnak érzi magát, és nagyon el van keseredve. Jó lenne rokonai, barátai társaságát keresnie, ne legyen egyedül. Ne legyen egyedül addig sem, míg hatékony segítséget nem talál. Javaslom, hogy keressen fel személyesen pszichológust. Ebben a háziorvosa is tud segíteni, adhat beutalót területileg illetékes szakrendelésre. Figyelmébe ajánlom ezt a könyvet: Judy Tatelbaum. Bátorság a gyászhoz. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
