Search a listing

Szokatlan kérdés

Biró Eszter
Biró Eszter 2016. március 19.

A kérdés

Tisztelt pszichológus! Engem szenvedélyesen érdekel, az ember, emberi viselkedés, gondolkodás. Úgy döntöttem, jövőre pszichológusnak szeretnék tanulni. Azonban én rendkívül érzékeny és lelkiismeretes vagyok. Azt figyeltem meg hogy kissé magamba zuhanok, mikor valamit hibázok, és megbillen az önbizalmam. Nagyon megértő vagyok. Van egy barátnőm, akinek most nehézségei adódtak az életben, ahogy mesélte a gondjait, nagyon is átéreztem , (és jó tanácsokat adtam neki) de aggódom érte… Napjaimban nem vagyok ideges miatta. De elgondolkodtam ezen ,hogy azért aggódom, mert ennyire érzékeny vagyok? Vagy azért,mert egy jó barátnőm? Talán egy idegen gondjai nem zavarnának ennyire? Nagy dilemma ez számomra. Egy pszichológus ,hogy teszi túl magát mások gondjain? Ehhez kell valamilyen „adottság” ? (ezt úgy értem, hogy aki olyan, mint én -lelkiismeretes, érzékeny –alkalmas arra ,hogy nap mint nap mások gondjait hallgassa és később nem ég ki?). Előre is köszönöm a választ! Üdvözlettel: Virág

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Virág, a kérdése nagyon jó, és a pszichológus szakma lényegét érinti. A baráti beszélgetés és tanács adás egészen más műfaj, mint a pszichológussal való konzultáció, pszichoterápia. Ezért nincs igaza annak, aki azért nem megy pszichológushoz, mert "a barátaival is meg tudja beszélni" a gondjait. Mindkettő nagyon fontos, egymást nem helyettesíthetik, de míg a baráti kapcsolatokban van egy nagyon intim kötődés is, a pszichológusnak meg kell tanulnia, hogy bizonyos érzelmi távolságtartással végezze a munkáját. Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy érzelemtelenül, hiszen az empátia, az érzékenység elengedhetetlen. Azt jelenti inkább, hogy a szakszerűséghez hozzátartozik annak megtanulása és gyakorlása is, hogy nagyon tudatában legyen a pszichológus annak, hogy a másik ember (a kliens) életében nem vehet részt, azt csak a partvonalról szemléli, bármilyen megrázó, fontos, felemelő események történnek is a pályán. Mondjuk ahhoz is hasonlítható, hogy egy sportversenyen az edző nagyon együtt van az általa edzett sportolóval, de azért nem ő fut, nem ő versenyzik, nem ő fárad ki, nem ő nyer vagy veszít, és adott esetben nem is ő sérül meg, vagy lesz olimpiai bajnok. Abban igaza van, hogy a segítő szakmákban nagyon kell vigyázni a kiégés veszélyével. Nem is mindenki sikeres ebben.... Részben rá kell tanulni erre az "edzői" vele levés/kívül maradás egyensúlyára, másfelől meg kell találni az érzelmi feltöltődés egyénre szabott módjait. Hogy ez mely pszichológusnak mi, az változatos. Szerintem fontos ebben a sokféle szakmai kapcsolattartás, a változatos munka (hogy ne mindig egyféle típusú terhelésnek legyünk kitéve), nem szabad az elkötelezettség vagy a pénz csábításának engedve túl sokat dolgozni, és fontos olyan szabadidős tevékenységeket találni, amelyek töltenek. Van akinek ez a kultúra (mozi, színház), vagy a baráti kapcsolatok, utazás, a sportra is sokan esküsznek, ebből számosan a monoton, potenciálisan tudatállapot módosító futásra, biciklizésre, úszásra. Vagyis csak nyugodtan legyen lelkiismeretes, érzékeny, ezek jó alapot teremtenek ehhez a szakmához, és remek dolog a kíváncsiság is, hiszen ha ezt megtartja, akkor a pszichológusi munkája nem csak elvesz, de hoz is majd energiákat. A lelki higiénia, önvédelem technikáit meg majd megtanulja, ahogy a szakma egyéb elméleti és gyakorlati ismeretanyagát is. Szerintem érdemes lehet a szakmával kapcsolatos kérdéseit pszichológusnak feltenni. Tényleg nem szokásos ezért felkeresni egy pszichológus rendelését, de mégis, miért ne? Üdvözlettel: Biró Eszter

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató