A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Transznemű férfi vagyok. A kellő szakvéleményekkel. A kialakult (politikai) helyzet miatt sem enyhültek eme problémáim (a disphoria közel elviselhetetlen már). Speciális helyzetem nem engedi a tranziciót, míg nem kapom meg jogilag a nevem. Az a pszichológus, aki a szakvéleményem készítette segítően terápiába vett, és kb 1,5 évig támogatott, ami nehéz volt, mert nem könnyen bízok meg emberekben. A terápia vége felé lett bennem elég, erősebb bizalom irányába, de addigra ez késő volt. Próbáltam összerakni magam, nehogy észrevegye a környezetem a gondjaimat. Folyton aludnék. Állandó öngyilkossági gondolataim vannak. Volt 1 kísérletem, ami sajnos nem sikerült. Minden nap 1 kűzdelem, szorongás, elfáradtam. Kértem más segítséget is, de nem értették az állapotom. Gondoltam még 1 próbát teszek most. A gyógyszeres kezelésben nem bízok, és nekem az emberek felé is ez nagyon nehezen, lassan megy (terápiában is). Tudna valamit tanácsolni? Van aki segíthet?Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Krisztián!
Ez egy rendkívül nehéz helyzet, amiben ön van és a társadalmi körülmények sem segítenek. Ugyanakkor úgy vélem, nem teljesen kilátástalan a helyzete. Az öngyilkossági gondolatokat és a tüneteket, amiket leírt fontos komolyan venni, és foglalkozni velük, mert lehet rajtuk segíteni. Egy pszichológus abban tudna segíteni, hogy keressenek stratégiákat a mindennapok elviselhetőbbé tételére, illetve megtaláljanak egy olyan hosszútávú megoldást, ami reményt adhat. Javaslom tovább transznemű közösségek felkeresését, a sorstársakkal való beszélgetés és kapcsolódás is segítő tud lenni. Támogató munkával engem is kereshet bizalommal, ha szimpatikusnak talál. Végül pedig azt gondolom, hogy nem a gyógyszerekben kell bízni vagy a terápiában kell bízni, hanem a saját magába vetett bizalom megtalálása a cél, és ebben segíthet egy pszichológus.
Üdvözlettel,
Szőke Anna